Szeretem őket nézni elő jönnek a régi emlékeim mikor otthon voltunk Munkácson s ment a tv közbe körbe ültük a szobában lévő asztalt s beszélgettünk. Ment a nosztalgiázás az emlékek fel elevenítése s úgy éreztem ott vannak velünk azok az emberek is akik már ugyan el mentek de még is itt vannak. A szívemben örökre ott lesznek azok is akiket nem ismerhettem sajnos de nagyon sokat meséltek róla a szüleim rokonaim. Borzasztóan hiányoznak azok a nyári esték amikor a szőlő alatt ültem és olvastam vagy amikor a kertből ettem a friss epret a csoda szép labda rózsáim a kert végéből a hinta ahol sokat voltunk hátul a kertben a cica ami ott volt. A ház maga az illata a ki sugárzása minden. Hiányzik a nagypapám is emlékeimben elevenen él a is mikor át mentünk vele a szomszéd nénihez és pergenyét ettünk. Kicsi voltam még sok minden hiányzik gyakran elő jönnek az emlékek. Sok minden kavarog bennem most elég nehéz írnom mert a könnyeimmel küszködök . Egyszerűen tudom hogy semmi sem lesz ugyan az hogy nem nagyon fogunk már haza menni. Igazából nincs is kihez s azt is tudom hogy nem sokára hová sem lesz. Még van egy fel adat ha haza jutunk amit meg fogadtam hogy meg teszek meg is akarom tenni. Meg mint a nő vérem én is onnan szeretnék ruhát. Majd egyszer ha férjhez megyek. Gyermek koromban tudtam oroszul perfekt beszéltem de miután haza jöttünk nem beszélhettünk oroszul amit meg is értek apukám részéről. Annyira furcsa mert már alig értem szinte semmit csak egy két szót maximum de se kép se hang. Nagyon szerettem a gyerek koromat nagyon jó volt. S még ha most sok gyerek azt mondja hogy fel akar nőni mert tudni akarja milyen fellnőtnek lenni. Hát nehéz olykor de jó csak itt már szembe kell nézni az élet dolgaival. Nem csak fény és csillogás. Annyira fáradt vagyok szerintem lassan megyek is aludni mert semmi ujjat nem tudok írni
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)