Van egy olyan mondás ami így hangzik: A boldogság olyan pillangó ha kergetjük tova száll de ha leülünk csendben le telepszik reánk. Igen ez így igaz ha valaki betegesen keresi azt hogy boldog legyen könnyen el sétálhat olyan dolgok mellet amik hétköznapinak tűnek de még is boldogsággal töltik el az embert . Van aki viszont csendben ki várja hogy rá találjon a boldogság .A jóval együtt jár a rossz is ez is igaz ha történik az emberrel valami jó dolog hamarosan következik a rossz is de ez csak meg erősíti az embert és segít neki tovább lépni és haladni az úton amit el kezdett járni. De néha nagyon nehéz ez az út ami egy életen át tart. S talán sosem látjuk meg az út végét ki korábban ki pedig később talál rá az útja céljára. Van akinek rövid ez az út s van akinek hosszú. Van aki magányosan mendegél de van akinek akad párja is. De egy biztos sosem szabad fel adni mindig hinni kell hogy el érjük az út végét s rá jövünk az út céljára s hogy nekünk miért is kell azt az utat járni amit éppen mindenki jár mindenki a saját útját járja . Saját céljai felé halad s saját életét éli.
2007. július 17., kedd
Az álom aminek nem tudtam meg a végét….
Már megint rég írtam blogot de olyan meleg van, hogy nem tudok túl sokáig egy helyben ülni
De most be pótólom az el mulasztott bejegyzéseket legalább is igyekszek, mivel rengeteg téma mozgat :) Egyik nap olyan furcsát, álmodtam. Azt álmodtam hogy, tündér vagyok s van szárnyam ,tudok repülni olyan jó volt repülni csodálatos volt hihetetlenül fel szabadult és boldog érzés volt repülni :) A ruhám is csodálatosan szép volt a hajam is hosszú volt egy fa ágon üldögéltem és csodáltam a telihold fényét :) Az éjszakában egy vonat halad át ami egy sípoló hangot adott ki . Aztán éjfélt ütött az óra távolról lehetett hallani a templomnak a harang szavát . Nagyon szép csillagos volt az ég és teli hold volt olyan kár hogy ennek az álomnak vége szakadt kíváncsi lettem volna hogy mi történik ha tovább álmodom remélem egyszer meg tudom az álmom végét.