Olyan nagyon régen írtam már bogot hogy úgy éreztem most már ideje lesz folytatni a blogolást. Nem írtam mert egyszerűen nem jöttek a szavak a betűk el akadtak az írás meg állt s vele együtt gyakran kívántam hogy az idő is álljon meg de az idő sajnos nem állt meg sőt mi több egyre gyorsabban s gyorsabban szaladt . Míg nem egyszer csak olyan gyorsra váltott hogy már azon kaptam magam hogy a Szalagavatón ülök s arra várok hogy meg kapjam a szalagomat jelezvén hogy már hivatalosan is felnőttek lettünk. Vagy még sem ezt mindnek maga döntheti el bár véleményem szerint nem feltétlenül ez a szalag dönti el azt hogy ki az aki fenőt s ki az aki gyerek hiszen ezt mindnek maga dönti el vagy maga érzi át s egyébként is én azt vallom hogy mindenkiben ott van a gyermeki én-e amely egész életén át el kiéri. De itt az nap még is át léptünk egy fajta kaput egy fajta útra lettünk már hivatalosan is terelve amin el kellet indulnia mindenkinek. Ez az út sok akadályt is rejtett vagy éppen állított amiket vagy már legyőztük vagy még nem találkoztunk velük mert még a jövő homályában rejtőzik.
Annyira jó volt ott állni s táncolni a hófehér ruhában mindenki minket nézet s csodált volt aki el érzékenyült hiszen felnőtt az ő kicsi lánya vagy fia s ezek az el érzékenyülések főleg akkor lettek nyilván valóvá amikor a végén meg táncoltattuk a szüleinket illetve a rokonokat barátokat. Minden estre ott akkor minden olyan tökéletesen jó volt. Aztán olyan furcsa volt nekem minden egyszerre túl sok minden jött össze s szinte el vesztetem az uralmamat az életem felet úgy éreztem minden ősze omolt körülöttem nem tudtam írni csak naplót írtam ami akkor ott nagyon sokat segített s beszélni sem tudtam meg nem is akartam a belső gondjaimról másoknak mert úgy érzetem ezeket dolgokat magamban kell le rendezni . Úgy érzem hogy mára már sikerült s nagyon jól érzem magam a börömben s újabb csatát nyertem saját magammal szemben. El indultam egy úton aminek a végén meg tudom majd valósítani az álmaimat s a vágyaimat legalább is nagyon bízok benne hogy sikerülni fog de tele vagyok tervekkel . Meg idő közben nem olyan rég be töltötem a 20-ik élet évemet is nagyon furcsa többet nem lehetek már tini s ez az élet rendje egyszer mindenki át éli ezt ez az idő vissza fordít hatatlan kereke ami minden nap pereg s pereg minden egyes nap ajándék az élettől s meg kell látni az élet apró örömeit is mindent ami csak elénk tárul hiszen nem tudhatjuk mit is hoz a jövő s persze ehez az is hozzá járul hogy erősnek is kel lenni nem szabad el hagyni magunkat soha sem mert annak sosincs jó vége de ami a legfontosabb hogy higgyünk s bízzunk . Kicsit kaotikus lett ez a bejegyzésem de még ilyen kaotikus vagyok én magam is majd idővel jobb lesz csak legyek már túl az érettségin utána már jobb lesz minden: )
