Éjjel a temetőben…

Bennem az a furcsa hogy nagyon szeretek este sétálni s szeretem meg figyelni a tájat s mindent. Szombaton este, amikor buszon ültem elhaladtunk a temető mellet, ami nagyon szép látványt nyújtott. Mégpedig azért mert sok síron volt egy gyertya vagy több virágok, de csak a gyertyafény csóvája világította meg a virágokat. Nagyon szép látvány volt. Amikor Zennel álmodtam akkor az első álmom az temetőben volt. Telihold volt rajtam egy bordós pirosas fekte mintázatú ruha volt hosszú abroncsos, de nem az habos babos. Csónak alakú kivágása volt a ruhának melyet apró fekte gyöngyök díszítették. Gyönyörű volt az a ruha. A kezemben egy rózsa volt melyen fekte szalag volt. Teli hold volt és egy ismeretlen sírkőnél ültem s sírtam. Nem láttam sírkőre írt nevet. De amikor fel kelletem s meg fordultam mögöttem állt Zen, akinek fél hosszú haja volt enyhén csapzottan volt össze kötve borostyája volt nagy zöld szeme. Magas volt a ruházata régies volt inkább hasonlított egy Vámpírra, mint egy élő emberre. Érdekes álom volt s nem is most volt. Már jó pár éve ennek. Érdekes hogy utána éveken keresztül álmodtam vele visszatérő szereplője volt az álmaimnak olyan volt mintha egy regényben szerepelhetnék J Álmaim regényébe, sőt ezt el is kezdtem meg írni, ha elkészül, majd publikálom J Vissza térve éjjel a temetőben igen csak izgalmas hát borzongató élmény lehet. Sok mécses gyertya, ami világit. Sok sír sok kripta emlékszem mikor kicsi voltam Szegeden voltunk lent s sokat játszottunk a régi temetőben. Amibe persze nem volt szabad be menni, mert minden féle emberke lakott ott, akik veszélyesek voltak. De gyerekként ezt nem fogtuk fel. Emlékszem, hogy sok olyan sír volt, aminek már nem volt fedele lógott belőle egy csontváz szóval igen csak izgalmas volt ráadásul az ablak a lakásból pont rá nézet a temetőre. Így este még érdekesebb volt ki tekinteni az ablakon. Egyszer meg éjszakai bátorság próbára mentünk a temetőbe. Az is jó volt. Izgalmakban gazdag. Na de most megyek, mert házi munka sosem nyugszik jobb lesz hát, ha neki fogok…

A teli kalász lehajtja, a fejét az üres kalász pedig fent hordja…

Akinek ez inge az igen is vegye magára. Gyakran van úgy, hogy olyan emberek vannak maguktól elszállva, akiknek erre semmi okuk. Nem szeretem, egyenesen hülyét kapok attól, ha valaki fényezi magát ok nélkül. Ha lenéz, másokat át gázol, rajtuk beléjük rúg, és egyszerűen eltiporja. Gusztustalannak tartom a gyengéket elnyomni s még meg is alázni. Ez nagyon gáz dolog nem is tudom tolerálni sem és nem is akarom eddig is tudtam, hogy milyen ember, de most aztán bizonyítottál. S példát vehetnél azokról az emberekről, akiknek lenne mire felvágni, de nem teszik meg. Mert az ember nem attól ember, hogy el kezdi fényezni magát hogy ilyen, vagyok olyan meg amolyan meg én vagyok a Májer. Minden kit meg kapok. Hát szokd meg hogy nem. Azok az ember, akik tényleg meg kaphatnának bármit, amit csak akarnak bárkit, akit akarnak. Bár milyen munkájuk lehetne, s nem ismernek lehetetlent azok gyakran csak csendben háttérbe vonulnak s csinálják a dolgaikat s bizony ők is elérnek mindent, ami akarnak csak csendben. S gyakran ez okozza a leg nagyobb meg lepetést. S minden ennek tetejében nincsenek elszállva maguktól. Ez az, ami szerintem tök jó dolog s bizony ritka is, hogy ha valaki nincs el szállva magától. Ezért aki tud is, s akinek csendben sikerül minden gyakran hallgat, s magában jó vidul azon, aki nagyképűen felvág. De közben ő maga sem veszi, észre h szegényke nagyon szánalmasan viselkedik. Felvág hol ott üres kalász egyáltalán nem biztos h valóban úgy is vannak a dolgok, ahogyan azt bealítod. Ami nem is baj, hiszen nem baj, ha nem jön össze az élet, de ez nagy baj, ha nem vagy őszinte. Nem is értem, hogy miért nem? Nem hiszem, hogy bárki is ki nevetne szerintem még segíteni is tudnánk. Persze ehhez két ember kel csak gondoltam jobb, ha tudod, h én itt vagyok, segítek. Ha őszítne, leszel velem.

Szóval ne legyél üres kalász, aki felvág, inkább legyél teli kalász, aki csendben csinálja a dolgait s őszinte.