Casting és sok minden más

Nagyon izgulok a holnapi szereplőválogatás miatt, nos, igen oda megyek hurrá J Szerepem minden képen lesz. Ez biztos, mert, hogy Stúdióban most prózai darab is előadásra kerül . Nem írom le darab címét. De izgalmas lesz s nagyon jó. Imádom ezt a stúdiót és még emlékszem a táncokra is. Azt vettem észre magamon, hogy sokat változzam, oda figyelek minden apró mozdultomra és, amit akarok azt el is érem. Nos, én szeretném ezt a szerepet. Tudom, hogy prózamondó versenyeket nyertem meg tehát egy negyed oldalas szöveg meg tanulása és előadása menni fog. Már sokat haladtam vele és ez tök jó érzés. Egyébként meg tök jól telt ez a pár nap. Rossz bele gondolni hogy jövő héten minden visszazökken a régi kerékvágásba. De a válogatásról még annyit hogy ez nekem fontos dolog próbára tenni ön magam. Tudom, hogy erre a pályára születtem. Eddig az összes dráma tanárom ezt mondta nekem. Meg azt is, hogy ekkora szenvedélyt, mint ami bennem van a színház és a színészet felé nem sok emberben van. Én tisztelem a színházat, a színpadot nekem ez az életem része úgy tekintek rá, mint egy szent helyre, azaz oda csak úgy állhatok ki ha tökéletesen és maximálisan tudom a szerepemet. Ezt nyújtom én a nézőnek. Adok, mert imádok adni magamból, is adok egy kis részt és bele vezetem az embereket a mi világunkba. Ami sok mindenből épül fel. A lényeg az, hogy gyerekkorom óta ezt akartam csinálni nekem ez nagy ajándék ugyan úgy, ahogyan a szerelem is az életemben. Persze a családomról és a barátaimról nem hiszem, hogy írnom kéne, mert ez értelem szerű, hogy ők is nagyon fontosak. És ami ennél is fontosabb az hitem. Az hogy én hiszek Istenben és erőt ad nekem. Ez nekem fontos dolog nélkül nem tudnék élni. Elvesznék és örülök, hogy van hitem és erőm, hogy végig vigyem az álmaimat, a céljaimat és köszönöm azoknak, akik velem tartanak az úton. Soha életemben nem voltam ilyen válogatáson ezért nyílván izgulok és félek. De tudom, hogy minden rendben lesz. S tök jó lesz, a végre tudom, érzem annyira jó érzés ez, ami bennem lezajlik, hogy azt elmondani nem tudom. Na de még van három sorom a monológból. Szóval megyek vissza tanulni aztán pancsi és pihi:)

‎"Te soha nem vagy a terhemre. Ezt tudod. Különben saját magamnak lehetnék a terhére, ugyanis te a részem vagy. Mindig magammal cipellek, keresztül-kasul a földrészeken és az érzelmek tájain, mint vágyképet, mint a teljesség illúzióját, mint a legeszményibb szerelmet."

Daniel Glattauer