Azt nagyon büszke vagyok magamra le rendeztem mindent magamban s nagyon jó érzés de komolyan. Minden le tisztult mint ha egy Angyal ülne itt s egyszer csak a kezembe adta volna a meg oldásokat s meg súgta volna h mi tegyek. S jó h ezt tetem s rá jöttem h sikerült meg változnom s ez nagyon jó érzés. S hogy élem az életemet s nem álmodom. S nincs több dráma ami felesleges mert túl rövid az élet hogy hülyeségeken örlödjek nem szabad. Túl fiatal is vagyok h ilyen hülyeségeken fen akadjak. De jobb lenne ha ki ölhetném az érzéseimet néha jobb lenne nélkülük de fő képen a fel lángolások nélkül. Kisebb lenne a csalódás is s az is hogy koppanjanak az emberek. Szóval lassan le csitul a szívem is s meg találja a helyét is annál akihez tartozik. Más téren visszaont nem tudom le csitítani mert fáj túl sok a régi emlék hiányzik Munkács is a régi suli régi barátok. Minden régi nyár régi emlékek s félek jövőtől hogy mit tartogat nekem. Félek tőle nem tagadom. De ugyan akkor meg várom is h mi lesz kíváncsian. Érdekel minden egyes nap minden perce erősnek kell lenem tudom de fogy az erőm egyre jobban fogy s nem tudom mit tegyek erős támasza leszek annak akinek szüksége van rám vagy is az vagyok tudom. De nekem is kellene egy támasz azt is tudom érzem. Na majd jön akinek jönnie kell tudom érzem hogy napról napra közelebb van de még is napról napra messzebb. Nyomasztó hogy nem tudom hogy mikor lesz valami valóság alapja is ennek a dolognak. S az is nyomaszt hogy mit tegyek ha be fut közbe más is mert ugye ez is benne van a pakliba. De úgy érzem hogy minden úgy lesz ahogyan lennie kell s nem lesz semmi baj de most minden olyan nehéz s zavaros. Egy súly le ment végleg de még maradt sajnos éppen elég amit megkel oldjak. Ezen fogok most dolgozni.

Álmodik a szív és száll hozzád száll! Vár rád tudod hogy vár rég vár rád! Csak ennyit üzenek neki.
Ez egy igen szomorú nap reggel kaptuk a telefont hogy az egyik rokonunk a nagymamának a testvére sajnos el hunyt. Nagyon szomorú ez nap egyébként sem vagyunk jól minden rossz most. Igen szükség lenne egy támaszra csak az a baj hogy aki lenne az is olyan messze van tőlem hogy azt el mondani nem tudom még ha a levelivel meg is fogott. Lehet őt is el kéne engednem talán így lenne jó mind kettőnknek. Mert én kezdem fel adni s kezdem úgy érezni felesleges álmokat kergetünk. S az nem jó mert a vége mindig csak sírás rívás. De miért? Miért kell mindig csalódni ?
Na hátha nem fogok ez úttal bár tudnám mit rejt a sorsom bárcsak meg találnám a meg oldást az élet nagy kérdéseire bár látnák a jövőbbe . Akár csak egy pillanatra is csak tudnám h mi lesz mi fog törtéin vajon? S hogyan? Jó leesze vagy rossz? Nem tudom de olyan jó lenne tudni. Most visszaont nem árt ha nagyon erős leszek s tartom magam nem szabd bele roppanni. Hiszen elvileg mindenki annyi terhet kap a menyit képes el viselni talán így is van . Csak ki tartás kérdése de olyan jó lenne ha jó is történne már végre velünk ki másznánk a gödörből.