Álmodik a szív és száll hozzád száll! Vár rád tudod hogy vár rég vár rád! Csak ennyit üzenek neki.
Ez egy igen szomorú nap reggel kaptuk a telefont hogy az egyik rokonunk a nagymamának a testvére sajnos el hunyt. Nagyon szomorú ez nap egyébként sem vagyunk jól minden rossz most. Igen szükség lenne egy támaszra csak az a baj hogy aki lenne az is olyan messze van tőlem hogy azt el mondani nem tudom még ha a levelivel meg is fogott. Lehet őt is el kéne engednem talán így lenne jó mind kettőnknek. Mert én kezdem fel adni s kezdem úgy érezni felesleges álmokat kergetünk. S az nem jó mert a vége mindig csak sírás rívás. De miért? Miért kell mindig csalódni ?
Na hátha nem fogok ez úttal bár tudnám mit rejt a sorsom bárcsak meg találnám a meg oldást az élet nagy kérdéseire bár látnák a jövőbbe . Akár csak egy pillanatra is csak tudnám h mi lesz mi fog törtéin vajon? S hogyan? Jó leesze vagy rossz? Nem tudom de olyan jó lenne tudni. Most visszaont nem árt ha nagyon erős leszek s tartom magam nem szabd bele roppanni. Hiszen elvileg mindenki annyi terhet kap a menyit képes el viselni talán így is van . Csak ki tartás kérdése de olyan jó lenne ha jó is történne már végre velünk ki másznánk a gödörből.