Néha egy-egy múló pillanat az ember életében annyi mindent meg tud változtatni. Egy perc egy pillantás egy érintés egy szó egy gesztus egy érzés. Tegnap volt egy nagyon meg ható történetünk tesómmal jöttünk haza Karáttól s az Imádott Rókus templomom elköt ahol fel nőttem az égbe nyúló Mária szobor mellé le ült egy idős bácsi. A ruházata tiszta volt ősz Szakálja rejtette el az arca ráncait. S a szikrázóan kék szemetibből meg törtség s szomorúság áradt. Oda mentünk tesómmal adtunk neki ennivalót. El fogatta sőt hálás volt annyira kedves volt s ugyan akkor kicsit zavarban is volt mesélte hogy van lakása tud hová menni meg ennivalót is kap de én úgy érzetem az ön érzet beszél belőle hogy ne maradjon szégyenbe hogy nincsen senkije. Sajnáltam őt de nem sajnálni kell segíteni neki s az hogy enni valót kapott. S Emberi szavakat sőt még kezet is fogtunk vele mert be akart nekünk mutatkozni s nem fordultunk el tőle mert nincs otthona mert kicsit bűdi s beteg. Szerintem ez neki mindennél többet ért az életében. S nekem is sokat jelentette mert nem csak élelmet adtam de magunkból is adtunk neki az időnkből.
Ma majdnem bőgtem gyerekek ilyen rég volt minden ugyan olyan volt mint egy régi napon. Csak most nem kell többet Vácra mennem. De ugyan úgy fel keltem 10 kor hajat mostam kávéztam meg ettem a levesem is jött a postás miden ugyan olyan volt s még sem. Furcsa nekem hogy milyen gyorsan telik az idő kereke csak úgy szalad fut s napról napra öregebb leszek s napról napra kevesebb napot élhetek is s én ki akarom használni az élet attak lehetőségeket. Szóval bátor leszek s talpra álok.