Arra jöttem rá, hogy nagyon rövid az élet ahhoz, hogy ellenségeskedjünk, ki boruljunk, és egy másnak essünk. Én úgy vagyok vele, hogy nem tudom meddig élek, de remélem, még egy ideig fogok. Szóval nem ellenségeskedve, veszekedve akarok élni folyton meg bántva lenni kigázol át rajtam, hanem boldog akarok lenni alapvetően az is vagyok. De vannak dolgok, amik nagyon rosszul esnek. Előző bejegyzésem meg kb azt is súgalja hogy nem vagyok jó pazban se fizikailag se lelkileg. Tudom mi a bajom, de nem fogom el mondani senkinek sem. Mert úgy érzem, nyűg lenne másoknak az én bajom. És mert mindenkinek meg van, a maga baja inkább magamban tartom a sajátomat. Igazából csalódott vagyok és nagyon szomorú is. Viszont ma ért egy kellemes meglepetés is nagyon jól eset, hogy eljött ma Joci mert, hogy nem tudtam, hogy jön mivel ez nekem meglepetés szerű volt. Ágyba rakott jól leszúrt ő is engem. És együtt meg néztük a Fel című mesét. Én szeretem azt a mesét, mert mély érzések vannak benne. Nagyon jó volt végig nézni Jocival nekem sokat jelentett. Az is hogy eljött ápolni és igen ma feküdtem utána már és lehiggadtam elismertem, hogy pihenem, kell. De holnap megyek Vácra.