Az óra s az idő végtelen kereke az idő szalad, sebesen minden nappal eggyel kevesebbet élhetünk. Minden nap más s minden napban van valami külön leges s szép. Imádom az Őszi napsütést. Most viszont izgulok, kicsit mert állás interjúra megyek. Fogalmam sincsen milyen lesz, de én pozitív vagyok az a helyzet, hogy nem féltem magam tudom, hogy fel tudom találni magam. Csak azon izgulok, hogy oda találjak, s hogy ne késsek el, s hogy ne kelljen nagyon sokat várnom, s hogy haza találjak s mindezt időben is tehát ne ilyen este nyolcig ott lévős effektben, mert még meg kell, írjak egy beadandót. Meg, mert jó lenne hamar túl lenni az egészen. Három napja rém álmaim vannak, s hajnalban fel kellek, mindig elsírom, magam álmomban nem tudom, miért álmodok folyamatosan hülyeségekekt. S álmomban miért halok meg mindig s miért vesztek el oly embereket, akik nekem fontosak. Nem értem néha az álmaimat, de furcsák az biztos. Az idő oly sebesen rohan, néha jó lenne a rohanó világba meg állni s meg fogni egy bizonyos pillanatot, de gyakran nem lehet, mert mindig sietünk s szaladunk. S gyakran az emberek egy másra sem figyelnek oda, hogy mi akó a másiknak egyszerűen csak át tiporunk egy máson, mert mindeknek csak a saját célja lebeg a szeme előtt. Furcsa világot élünk néha szeretem ezt a világon néha pedig nem. De most gyakrabban szeretem, J na, megyek, mert elkések…