Miért? Miért? Miért? Egyre csak ezt kérdezem magamtól.
Miért nem jön egy társ a szívemért egy lelki társ. Olyan magányosan érzem magam mostanában egyedül érzem magam a földön . De ezzel nem csak én vagyok így .
Mostanában gyakran álmodok érdekes eseményeket amiket nem mindig tudok meg magyarázni magamnak. De talán nem is kell. Hiszen így tökéletes ez az álom kép ami lassacskán egy regényé alakul át : ) . Egy erdőben játszódtak a történet egy lányról szól az erdő közepén volt egy tó amire a telihold fénye rá világított olyan varázslatos látvány nyújtott. Egészen el bámészkodott a lány a tó és a hold szépségén. Majd valaki a vállára tetet a kezét s ezeket mondta neki :
- Lia ez Nemende területe veszélyes itt lened még bajod este gyere ….(Zen akit már ismert Liát de még is meg lepte a fiú látta.
- Hová viszel Zen? (Lia kicsit zavartan mert nem tudta hogy álom-e vagy valóság)
- Vissza viszlek Adriába (Zen)
- Adriába a népemhez igaz? (Lia)
- Igen (zen)
- De mi ez a sok kérdés Lia mi abaj? (Zen)
- Én nem tudom olyan különöset álmodtam az éjjel amikor ott voltunk Adriába és láttam a népem . Ott voltál te is meg még rengeteg lovag akik belém helyezték az utolsó reményt hogy meg találjam a királyok kardját…..
- Előbb az Apádat kell meg találni(Zen)
- Tudom hol van ….(Lia)
- Mi?? (zen aki rá nézet a lányra a lány meg állt s Zenre nézet a nagy Zöld szemeivel)
- Nemende….. Nemende el rabolta ő többé már nem az apám hanem Nemende egyik szolgája lett Nemende meg bízta őt hogy keresse meg neki a kardot s adja oda neki így ő uralhatná Andriát s az egész népet így minden hatalom az övé lenne( Lia)
- Igen de te itt vagy amíg te itt vagy s élsz addig a népnek van reménye hogy nem Nemende fog győzni hanem te ( Zen ezzel közelebb lépet a lányhoz )
- Igen de én egyedül gyenge vagyok ehez nem tudom ….(Lia)
- Nem kell egyedül végig csinálnod én veled vagyok s a lovagok rendje is (zen)
- Igen tudom de hol a kard a királyok kardja??(Lia)
- A kardot ott keresd ahová a szíved húz ( halatszódót egy hang az egyik közeli barlangból)
- Ki az ki van ott ? ( Lia)
- Hát én…( Evden egy kis medve bocs bújt elő az egyik barlangból)
- Hát te ki vagy ? ( zen)
- Én egy medve vagyok talán nem látod? (Feleli a kis bocs)
- De aranyos kis bocs (Lia aki oda szaladt a kis bocshoz)
- Lia nem kéne nem tudhatjuk hogy kivel van (Zen )
- Ugyan zen ő csak egy kis medve bocs (Lia)
- Segíteni jöttem a hercegnőnknek (Medve)
- Ezt honnan tudod? (lia)
- Rajtad van a medalion a mit csak a királyi család tagjai viselnek (Bocs)
- Mi ja ez ?(lia)
- Ezt még az édes anyámtól kaptam gyerek koromban(Lia)
- Lia menünk kell az acskák a nyomunkban vannak már(zen)
- Igen menjünk(Lia) El akartak indulni az erdő fel de a medve bocs így szólt..
- Gyertek velem az Acskák már közelednek nem jó ha az erdőn keresztül mentek mert ők pont onnan jönnek. ( bocs)
Az út egy barlangon keresztül vezetett a medve bocs egy víz esésen keresztül vezette átőket ami vissza vezette őket Andriába . Folytatása készülőben : )
A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2007. november 29., csütörtök
Ez csak egy álom kép sajnos …
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése