Meg sárgult fénykép a címlapon ez leszek jól tudom…
Szemembe könny szökik , nem hagyom!
Fény kell a színpadon!
Voltam sivár,szép szűz leány, mind ez csak múló árny…
Hány szerep,hány csók hány vallomás?!
Hogy néz rám gyermekem?
Talán-talán! Volt sok talán…
Sok játszma,ez úgy ám!
Itt állok védetlen,pőrén, Nincs rúzs, nincs állarc mamár!
Az idő majd rajtam is túl lép, nem vár…
Meg sárgult fénykép egy címlapon ,
Lesben áll miért hagyom?!
Szemembe könny szökik fáj nagyon!
Fényt még a színpadon!
Volt sok talán,megérted tán…
Volt mi volt … múló árny…
Ez egy dal szöveg ami meg fogott nagyon meg szeretem s sokat éneklem azóta .
A kép ezért ez a kép mert meg fogott valami a szemekben. S mert nekem nagyon teszik ez a kép .
A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2007. november 29., csütörtök
Volt mi volt…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése