Tegnap elkezdtem nézni a fel című mesét végiig bőgtem kb. a történet röviden: A 78 éves Carl Fredricksen felesége elvesztése óta magányosan, visszahúzódva éli mindennapjait. Az öreg házára szemet vet az a társaság, amely a környék telkeit már felvásárolta. Carlt azonban odaköti a sok emlék, köztük az a fénykép, amelyet nézve arról álmodoztak a nejével, hogy elutaznak a világ legnagyobb vízeséséhez. Az álmait sirató öregúr merész tettre szánja el magát. Kihasználva egykori léggömbárusi gyakorlatát egyetlen éjszaka alatt fellufizza a házát, és reggel, mielőtt az idősek otthonába szállítanák, felemelkedik vele a levegőbe. Dél-Amerika felé veszi az irányt, hogy megvalósítsa élete legnagyobb kalandját. Útjára egy potyautas kisfiú is elkíséri.

Nos, én ebbe az öregúrba teljesen rá ismertem valakire. Annyira furcsa, de szerintem, ha öreg lesz ő is ilyen lesz, J Ezt a mesét nagyon szeretem, mert az igaz és őszinte szeretetről-szerelemről szól. Együtt mindent el tudnak érni. Jóban roszaban és egy életre választ magának társat az ember. Leg nehezebb pillanata valóban az a filmnek, amikor is meg hal a felesége. Bele gondolni, hogy azt, aki nagyon szeretsz, aki a másik feled el veszíteni egy betegségbe balesetben hát én biztosan bele betegednék a fájdalomban. Nem bírnám ki. Ha a másik felem nem létezne többé.

Ez a mese annyira bájos és kedves. Na de elég ennyi áradozás azt hiszem. J

Ma reggel havazott mily meglepő. Ma sincsen kedvem lemenni, de lefogok persze ki lakoztam a körmeimet padlizsán Lillára nagyon szépek lettek.

Gyakorolok a fellépésemre ezerrel. Na de most indulok is.