A rózsa

A rózsa

1, A rózsa melynek illata bódító színe mint a vörös tűz,

melynek parazsa forrón éget.

Mint a szerelem szele, mely meg érinti lelkedet s szívedet.

A rózsa mely mindent láthat s halhat most mégis hallgat

mert magányában élhet s halhat .

Magányában melyben él sírva várja kedvesét

kit a szél el sodort tőle nagyon rég.

2, A rózsa színe mint a bíboré

, most mégis sötét, mint az éj, színét a

Holdon keresztül láthatod, és énekét hallhatod.

Ha meghallod énekét, érezni fogod életét

, s hallani a végzetét. Ám a rózsának most mégsem látszik a lángja,

mivel elhagyta a kedvesét.

A láng, mely oly’ szenvedéllyel égett, most haldoklik, s alig él.

3, A rózsa, melynek színe vörösen csillog, a szíve viszont vérzik, s érzi,

a kedvesét már nem látja többé. A rózsa, mely csak úgy kókadozik néha,

fel-fel éled tán, újra éli életét?

A rózsa, melyet látott tán, csak álom volt, mert a rózsa színe fakón ég.

Tán a halál környékezi? Mert a Hold színe is fakó volt.

A rózsával haldoklott. A rózsa hívta kedvesét, de nem jött el rég, így a

rózsa bánatát elhívta a vén halál.