Ezt a kis idézetet találtam gondoltam ki teszem mert van értelme s el gondolkodtató:
„Annyira meg szoktuk hogy mások előtt álarcot hordunk hogy a végén saját magunk előtt is álarcot hordunk:”
Ez így igaz sajnos az emberek többsége nem olyan mint amilyenek mutatja magát mert fél meg nyílni s meg mutatni az igazi énüket ami érthető hiszen a mai világban már meg kell válogatni hogy kiknek nyilunk meg s kiknek nem . De gyakran olyan állarcot vesznek fel az emberek amit nem csak egy bizonyos társaságban hordanak hanem rajtuk marad az állarc azután is hogy ki jöttek abból a társaságból s beléptek egy olyanba ahol nem kell ezt az álarcot hordani de mégis hordják mert félnek meg mutatni az igazi énüket pedig néha jobb ha az ember ön magát adja mert ha nem önmagát adja azzal nem csak másokat hanem saját magát is be csapja s lehet hogy ha ezt az álarcot leveszik s meg mutatják az igazi önmagukat sokkal jobban el fogadnák őket mint így ezzel az álcával . Igyekezni kel mindig ön magunkat adni lehet hogy több „pofont „kapsz így az élettől de legalább önmagad vagy s nem mész mások után hanem egy egyéniség vagy s pont ettől külön legesebb vagy .
Mára ennyi fért soraimban :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése