Ezt az érzés nagyon becsüld, meg és ne enged el, mert nagy ajándék a sorstól. Ezekkel a mondatokkal aludtam l tegnap este nővéremmel beszélgettem. És mondtam neki, hogy úgy érzem, egy nagyon ritka kincs van a kezeimben. Azt mondta, hogy igen egy igazi társa szerelem ajándék meg kell becsülni és nem szabad el engedni. Gyakran elgondolok, hogy rengeteg minden történt velem az elmúlt egy évben. Azt gondolom, talán most vagyok az egyik leg boldogabb időszakában az életemnek. Ugyan akkor egyik szemem szomorú is nem tudom mi lesz. Erről majd csak Szombaton írok, mert akkor találom ki hogyan tovább. De én nem tudok-e nélkül élni ebbe is biztos vagyok, ez olyan lenne, mint ha a festőnek el vennék az ecsetét és nem tudna többé festeni. Amikor végig nézek, a barátaimon mindig rádöbbenek, hogy szerencsés vagyok, mert igaz hosszas keresgélés után, de most pont ott van, az életem ahol lennie kell. Az egyik legnehezebb dolog az a társunk meg találása iszonyatosan nagy feladat és felelősség is, hiszen a társaddal összekötöd az életed egy életen át, ha minden jól megy. Nem mindegy hogy milyen embert találsz. Az meg hogy idő közben csalódik, az ember az ezzel együtt jár, ha nem csalódnák, nem tudnák igazán értékelni azt az embert, aki ránk talál. És akárki akármit mond, van minden embernek társa és hinni kell a vonzás törvényében is, hiszen hat csak akarni kell tiszta szívünkből. Na de most indulok a vonatomhoz és robogok le Vácra.