Borongós az idő egy bő negyed óra múlva indulnom kell, megyek Vácra Zh írni persze semmi kedvem s azt érzem, semmit sem tudok, de már úgy vagyok vele, hogy nem érdekel lesz, ami lesz. Valahogyan csak összehozom az 50% szóval remélem minden rendben lesz még a vonaton úgy is tanulok, meg át beszéljük Krisztával is. Őszintén szólva nem akarok ott lenni ma este hatig, mert nincs kedvem, s mert fáradt s álmos vagyok. De most indulok, mert ha így folytatom, akkor még el is kések…

Felcsendült egy régi dallamismerős nóta bár oly rég hallgattam már. Mindig elszorít ez a dal, talán mert gyakran azok az idők jutnak róla eszembe, amikor magányosan üldögéltem egy nagy bögre teával a kezemben s arról ábrándoztam egyszer szerelmes leszek úgy igazán. Egyszer mellezem is lesz egy társ, aki szeretni fog engem s nem lesz több egyedül töltött fájó perc, amikor azt kérdezgetem, magamtól én miért nem érdemlem meg a boldogságot?

Aztán eltelt sok idő s rá jöttem először ön magammal kell meg békélnem, hogy bárkit is szeretni tudjak. Ez így is lett s ennek nagyon örülök, bár persze olykor félek, hogy ez az egész egy álom, és ha felébredek mi lesz utána? De aztán rá jövök, hogy én az álmaimban élek, azaz úgy élem az életem, ahogyan azt akartam, ahogyan elképzeltem s ez az álom jó s nem akarok fel ébredni, belőle mert végre boldog vagyok, s jól érzem magam a valóságban is. Persze itt is vannak rossz dolgok akadályok, de ezeket az akadályokat le kell küzdeni minden áron s utána minden újra jó és szép lesz s ez most is így lesz így van. Most viszont visszamegyek tanulni, mert attól tartok, ha nem tanulom meg a meg tanulni valómat, ami lássuk be meg lehet tanulni egy óra alatt akkor holnap nagy hiszti, lesz, ha elrontom a Zh-mat.

Egyébként meg figyeltem magamon, ha leülök tanulni rögtön éhes, leszek pisilnem, kell, szomjas vagyok, jaj, ez az amaz mindent ki találok csak, hogy ne tanuljak, pedig érdekel az anyag s szeretem is, de valahogy nehezen rázódok ebbe bele.

Most nagyon boldog vagyok, J Remélem már csak jó dolgok fognak velünk történi egész nap http://www.youtube.com/watch?v=rvcVLPhziSg&feature=related

A dalt hallgattam Sirály szól lója nagyon hasonlóit-tesóm hangjára, ha ezt a mesét fogjuk egyszer előadni szol lók, hogy a Nővérem tökéletes lesz, erre a szerepre J Imádom, nem rossz indultabból írom, hanem mert nagyon szeretem őt, hehe, na de most megyek takarítani, mert sosem leszek így készen…

Egész nap feküdtem meg aludtam s lás csodát sokkal jobban érzem magam úgy, hogy ezennel ki kelek az ágyamból s csinálok, valami hasznos dolgot persze azért pihenek, még mert nem akarok vissza esni meg hát ma nem kellhetek ki az ágyamból szóval laptoppal az ágyamba meg egy macskával folytatom a pihenést. Bár szívem szerint elmennék sétálni, mert olyan szépen süt kint a nap s hiányzik a friss levegő, de nagyon. S mert nem bírok be zárva lenni. Nem értem azokat az embereket, akik egész nap fetrengeni bírnak s nem is betegek.

Rá jöttem, hogy én színésznő akarok lenni reggel, amikor felkelek olvasó próbára akarok menni meg ének tánc dráma órákra. Színházi próbákra és minden, ami ezzel együtt jár, ezt akarom csinálni, mert, imádom, tökre várom már a Karácsonyi előadást is, de komolyan nagyon várom, már hogy készen legyünk. Színpadra álljon a tökéletes darab. S tudom, hogy nagyon jó lesz. Igazából most elegem van abból, hogy mindenkire mindenre van ideje csak rám nem. Mindig minden fontosabb, mint én jelenleg ezt érzem. S ez nem jó érzés. Mindig van valami baj is persze nem lehet olyan nap, hogy ne jöjjenek rossz hírek csak az a rossz, hogy ha az embert nem avatják bele, hogy mi történik, pedig elég erősen érinti őt is s az életét is jó lenne tudni. Mert ez így még rosszabb. Végső soron bennem az a jó hogy pozitív vagyok, mert azt vallom, hogy mindebből van, ki út s mindig van megoldás olyan nincs, hogy nincs, valahogyan mert ha így lenne meg örülnék mi emberek. Én erős vagyok, tudom s tudok küzdeni. S bízok benne, hogy végre lesz munkám s anyagilag is rendbe jövünk, mert ez így nem jó komolyan ebbe bele lehet roppanni meg lehet hibbanni annyira utálom…. De csak pozitívan nem szabad negatívnak lenni én most a mai nap átalvása után újult erővel vágok neki az életnek összegezve boldog lehetek mert . Van családom vannak barátaim boldog pár kapcsolatban élek tehetséges okos szép vagyok és életre képes feltalálom magam jó munka erő is vagyok. Annak ellenére, hogy anyagi gondjaink vannak, de a mai világban ilyen gondokkal küzd minden család. S rá jöttem, hogy nekem Szakácsnak kellet volna mennem vagy Sminkesnek, vagy Színésznek. Vagy nem tudom, de még lehet, Szakács beindítok, egy vállalkozást jól megszedem magam s élek, mint Marci hevesen :)

Annyira nincs kedvem ehhez a naphoz, hogy az valami hihetetlen nem érzem, jól magam fáj fejem torkom az ízületeim s lázas vagyok. Tök jó reggel már 37,8 fokos lázzal felkelni s még jobb iskolába menni vele. Ráadásul igen csak hosszú napom lesz. Remélem azért a lázcsillapító használni fog. Mert nem akarok rosszabbul lenni főleg, hogy hamarabb nem is igen jöhetek haza. De azért van jó oldala is ennek a napnak süt kint a nap s azért egész jó kedvem is van. Meg találtam az egy kedvenc sorozatomat neten szóval mikor haza érek, azt fogom nézni ebbe biztos, vagyok meg fogom nézni az összes részét Most viszont, indulok lassan suliba, mert nem szeretnék elkésni . Na, jó elkésni nem tudok Max nem élre érek be hanem jóval később mert ugye bár vonathoz vagyok kötve ha tetszik ha nem hát ez van . S remélem nem fogok elájulni sem mert ilyenkor arra is hajlamos vagyok. Na, mindegy csak túlélem ezt a napot :)

Vasárnap este van, elcsendesedet, minden a cicák az ágyamon alszanak, a háttérben megy e tv, amiben Simson család megy nekem az egyik kedvenc sorozatom. Egyik kedves barátommal beszélgetek, vígan mesélem, h mi újság van velem s felém, amikor is kérdezi, hogy megy az éneklés. Mondom jól most lesz megint fellépésünk s imádom s tök jó lesz, jöjjön el. Erre ő énekelni én is tudok magam szerint: D Azt hittem be sírok olyan vicces volt. Éppen azon agyaltam, hogy hajt kéne szárítanom majd elmenni, aludni, mert reggel korán kellek. Ugyan csak egy órám lesz öhöm nem is tudom miért… De fáradt vagyok viszont ez a fáradság az a kellemes fáradság, hiszen jó hétvégém volt. Tök jó volt mivel ma van édes anyám születés napja ezért Joci és én sütit sütöttünk neki, ami igen csak jól sikerült finom Diós csokis sütemény nyammm. Ahhoz képest, hogy ez volt az első tortánk (mivel más süteményeket már sütöttünk együtt) amit közösen sütöttünk meg nagyon jó lett. Remélem, holnap hívnak a munkával kapcsolatban, mert kezdek pánikozni. Am végül is nem meg lepő tőlem.

Szóval összegezve az a helyzet hogy kellemesen fáradt vagyok. De boldog annak ellenére is, hogy nagyon sok probléma van úgy döntöttem én igyekszek boldog lenni. És meg próbálom megoldani a dolgokat. Igazándibból nagyon félek… De ebbe nem akarok bele menni itt és most jól vagyok. Csak munkát akarok. Ami felé haladok is. Szóval hajrá s csak pozitívan az élet akkor is szép, ha néha pofán vág a lengő ajtó : )

Már most szeretem ezt a napot elhatároztam, hogy ez egy gyönyörű nap lesz Új lett a blogom szerintem sokkal jobb s olvashatóbb, is mint volt meg jobban is szeretem, Most viszont indulok, mert Stúdió : )

Kissé még kómás vagyok mivel nem rég keltem fel. Kint borongós az idő a nap is bújócskázik, hol elő bukkan, hol pedig elbújik egy-egy felhő mögé. Nincs, kedvem lemenni Vácra egyetlen egy órám van, amiről nem is hiányoztam még. Unalmas hosszú s borzasztó minden esetre ajtó mellé ülök, mert az biztos, hogy én lelépek hamar, hogy egyel, korábbi vonattal jöhessem haza. Mert nem fogok ott ülni estig az fix. Nem sokára megint hétvége van olyan gyorsan telik az idő Sok minden változott az életemben most például sok jó dolgok történt, azaz egy igen tesómékal végre J Meg velem is már több mint fél éve van, barátom s úgy érzem, hogy ilyen téren nagyon is boldog vagyok, végre azt gondolom ennek ideje volt már J Más téren meg pozitív vagyok, mert nem adom, fel s el fogom érni azt, amit, akarok. Hiszen képes vagyok bármire, amit csak el szeretnék érni kelő akarattal s kitartással. Na de most megyek aludni, mert hulla fáradt vagyok…

Halkan szól, a zene lassan bele kortyolok a forró Kakaómba mely a kedvenc piros pöttyös bögrémben van. Junior az ágyam végében összegömbölyödve alszik, amikor hozzá érek hangos dorombolással üdvözli a kényeseztető simogatásokat. Kellemes Őszies este van, itt nagyon jó idő van főleg három nagy takaró alatt. Mostanában tökre sokszor vagyok szomorú s levert. Ebben igaza van az egyik barátnőmnek. Egyszerű az oka annyi hogy túl sok minden jött össze és nem érzek momentán stabil talajt a lábam alatt Illetve egy részt igen más részt nem. De most pozitív leszek, mert ez így nem jó igyekezni fogok csak a jót bevonzani, mert unom a sok rosszat s azért is erősebben fogok hinni. Mert ez az egy dolog maradt nekem, meg no meg az hogy újul, erővel fogok neki vágni az életemnek s pozitív leszek. Mert más lehetőségem nincsen. Most viszont igyekszem el merülni az álmaim édes tengerébe holnapra kipihentnek frissnek kell lennem, J hiszen holnap, lesz Édes November J

Az óra s az idő végtelen kereke az idő szalad, sebesen minden nappal eggyel kevesebbet élhetünk. Minden nap más s minden napban van valami külön leges s szép. Imádom az Őszi napsütést. Most viszont izgulok, kicsit mert állás interjúra megyek. Fogalmam sincsen milyen lesz, de én pozitív vagyok az a helyzet, hogy nem féltem magam tudom, hogy fel tudom találni magam. Csak azon izgulok, hogy oda találjak, s hogy ne késsek el, s hogy ne kelljen nagyon sokat várnom, s hogy haza találjak s mindezt időben is tehát ne ilyen este nyolcig ott lévős effektben, mert még meg kell, írjak egy beadandót. Meg, mert jó lenne hamar túl lenni az egészen. Három napja rém álmaim vannak, s hajnalban fel kellek, mindig elsírom, magam álmomban nem tudom, miért álmodok folyamatosan hülyeségekekt. S álmomban miért halok meg mindig s miért vesztek el oly embereket, akik nekem fontosak. Nem értem néha az álmaimat, de furcsák az biztos. Az idő oly sebesen rohan, néha jó lenne a rohanó világba meg állni s meg fogni egy bizonyos pillanatot, de gyakran nem lehet, mert mindig sietünk s szaladunk. S gyakran az emberek egy másra sem figyelnek oda, hogy mi akó a másiknak egyszerűen csak át tiporunk egy máson, mert mindeknek csak a saját célja lebeg a szeme előtt. Furcsa világot élünk néha szeretem ezt a világon néha pedig nem. De most gyakrabban szeretem, J na, megyek, mert elkések…

Éjjel a temetőben…

Bennem az a furcsa hogy nagyon szeretek este sétálni s szeretem meg figyelni a tájat s mindent. Szombaton este, amikor buszon ültem elhaladtunk a temető mellet, ami nagyon szép látványt nyújtott. Mégpedig azért mert sok síron volt egy gyertya vagy több virágok, de csak a gyertyafény csóvája világította meg a virágokat. Nagyon szép látvány volt. Amikor Zennel álmodtam akkor az első álmom az temetőben volt. Telihold volt rajtam egy bordós pirosas fekte mintázatú ruha volt hosszú abroncsos, de nem az habos babos. Csónak alakú kivágása volt a ruhának melyet apró fekte gyöngyök díszítették. Gyönyörű volt az a ruha. A kezemben egy rózsa volt melyen fekte szalag volt. Teli hold volt és egy ismeretlen sírkőnél ültem s sírtam. Nem láttam sírkőre írt nevet. De amikor fel kelletem s meg fordultam mögöttem állt Zen, akinek fél hosszú haja volt enyhén csapzottan volt össze kötve borostyája volt nagy zöld szeme. Magas volt a ruházata régies volt inkább hasonlított egy Vámpírra, mint egy élő emberre. Érdekes álom volt s nem is most volt. Már jó pár éve ennek. Érdekes hogy utána éveken keresztül álmodtam vele visszatérő szereplője volt az álmaimnak olyan volt mintha egy regényben szerepelhetnék J Álmaim regényébe, sőt ezt el is kezdtem meg írni, ha elkészül, majd publikálom J Vissza térve éjjel a temetőben igen csak izgalmas hát borzongató élmény lehet. Sok mécses gyertya, ami világit. Sok sír sok kripta emlékszem mikor kicsi voltam Szegeden voltunk lent s sokat játszottunk a régi temetőben. Amibe persze nem volt szabad be menni, mert minden féle emberke lakott ott, akik veszélyesek voltak. De gyerekként ezt nem fogtuk fel. Emlékszem, hogy sok olyan sír volt, aminek már nem volt fedele lógott belőle egy csontváz szóval igen csak izgalmas volt ráadásul az ablak a lakásból pont rá nézet a temetőre. Így este még érdekesebb volt ki tekinteni az ablakon. Egyszer meg éjszakai bátorság próbára mentünk a temetőbe. Az is jó volt. Izgalmakban gazdag. Na de most megyek, mert házi munka sosem nyugszik jobb lesz hát, ha neki fogok…

A teli kalász lehajtja, a fejét az üres kalász pedig fent hordja…

Akinek ez inge az igen is vegye magára. Gyakran van úgy, hogy olyan emberek vannak maguktól elszállva, akiknek erre semmi okuk. Nem szeretem, egyenesen hülyét kapok attól, ha valaki fényezi magát ok nélkül. Ha lenéz, másokat át gázol, rajtuk beléjük rúg, és egyszerűen eltiporja. Gusztustalannak tartom a gyengéket elnyomni s még meg is alázni. Ez nagyon gáz dolog nem is tudom tolerálni sem és nem is akarom eddig is tudtam, hogy milyen ember, de most aztán bizonyítottál. S példát vehetnél azokról az emberekről, akiknek lenne mire felvágni, de nem teszik meg. Mert az ember nem attól ember, hogy el kezdi fényezni magát hogy ilyen, vagyok olyan meg amolyan meg én vagyok a Májer. Minden kit meg kapok. Hát szokd meg hogy nem. Azok az ember, akik tényleg meg kaphatnának bármit, amit csak akarnak bárkit, akit akarnak. Bár milyen munkájuk lehetne, s nem ismernek lehetetlent azok gyakran csak csendben háttérbe vonulnak s csinálják a dolgaikat s bizony ők is elérnek mindent, ami akarnak csak csendben. S gyakran ez okozza a leg nagyobb meg lepetést. S minden ennek tetejében nincsenek elszállva maguktól. Ez az, ami szerintem tök jó dolog s bizony ritka is, hogy ha valaki nincs el szállva magától. Ezért aki tud is, s akinek csendben sikerül minden gyakran hallgat, s magában jó vidul azon, aki nagyképűen felvág. De közben ő maga sem veszi, észre h szegényke nagyon szánalmasan viselkedik. Felvág hol ott üres kalász egyáltalán nem biztos h valóban úgy is vannak a dolgok, ahogyan azt bealítod. Ami nem is baj, hiszen nem baj, ha nem jön össze az élet, de ez nagy baj, ha nem vagy őszinte. Nem is értem, hogy miért nem? Nem hiszem, hogy bárki is ki nevetne szerintem még segíteni is tudnánk. Persze ehhez két ember kel csak gondoltam jobb, ha tudod, h én itt vagyok, segítek. Ha őszítne, leszel velem.

Szóval ne legyél üres kalász, aki felvág, inkább legyél teli kalász, aki csendben csinálja a dolgait s őszinte.

Borzasztónak tartom azt, hogy a világ ennyire kezd el értéktelenedni. Ennyire a külsőre mennek az emberek s persze nem a természetesre, hanem műre. Igazából rá jöttem, hogy semmi értelme ilyen modell versenyeknek, mert ki retusált képeket tesznek fel vagy olyat, amin egy kiló vakolat van az arcukon. Olyan képet kéne, amin pl., nincs, smink rajtuk vagy nem lehet retusált kép. Kíváncsi lennék, akkor hányan neveznének be s kik nyernének. Nem vagyok, feldúlt vagy ideges csak néha még le tudok, döbbeni. De én viszont örülök h smink nélkül is szép vagyok. Nem vagyok mű nő természetes vagyok s ez jó dolog. Már kibékültem saját magammal szeretem magam kívül belül s örülök, hogy én vagyok. Van, belső világom okos vagyok s kívülről is minden rendben van velem. Igaz hogy nem vagyok tökéletes lány, de én azt is szeretem magamban, hogy nem vagyok tökéletes. S ez így van jól. No meg nem vagyok üres buta liba. Vannak céljaim álmaim s mindig képes vagyok meglepetéseket okozni a környezetemnek is s néha magamnak is. Szeretem magam s ezt nem egobból írom, végre reálisan látom önmagam. Hosszú hosszú idő után.

Mai napot úgy fogom meg élni, hogy minden rendben van. Ön bizalommal telten fogok menni Stúdióba és oda teszem, magam jó kedvem van, mert miért ne lenne az. Az alvás jó barát, no meg egy nagyon kedvem ismerősömmel tegnap este ki beszéltünk mindent tök jól esett, hogy meg hallgatott s köszönöm neki J Neki is köszönhető hogy ma sokkal, de sokkal jobb a hangulatom J S ez a nap nagyon jó lesz, eldöntöttem J Most viszont megyek készülődni, mert hamarosan irány a Stúdióm J Mondjuk énekelni nem, tudok, de táncolni fogok tudni J

Urrá lett rajtam a szomorúság. Az baj hogy tudom is hogy mi a bajom, de nem tudom megoldani. Igazándiból nem lehetne okom arra, hogy szomorú legyek.

Van, családom van még fedél a fejem felet vannak olyan barátaim, akikre számíthatok. Van barátom, akit nagyon szeretek. Van tehetségem, amit kamatoztathatok, tanulok, dolgozok s vannak az életben céljaim, amik motiválnak s el is tudom érni őket. Mennyivel szerencsésebb vagyok, mint azok az emberek, akiknek nem adatot meg fele ennyi sem. Ma fogadott nővéremnél voltam nem bírtam itthon lenni a gondolatimba, zárva mert abból jó nem sült volna ki. Mostanság gyakran vagyok kimerült s levert a közérzetem. Szerintem beteg leszek ennek bizonyítéka az is, hogy megint lázas vagyok s fáj a torkom-fejem rossz a közérzetem. Igazából nincs okom hogy szomorú legyek. Illetve ha van is meg tudom oldani. Remélhetőleg igazából fogalmam sincsen mi a bajom. Csak azt tudom, hogy nem jó ez az állapot s azt is tudom, hogy beszélni sem tudok erről. Mert olyan mélyen bennem van, hogy nem tudom felszínre hozni s ki beszélni magamból. Pedig az lenne legjobb, ha ki tudnám.

Nagyon rosszul esik, hogy amióta bejött az életembe a rossz dolog azok a barátok, akikkel eddig mindent meg beszéltem KB le se szarnak engem azt hiszem, ezt dolgozom fel a leg nehezebben. Mer, van jó hírem is kényszerképzeteim meg szűnnek durván egy bő hónapja, de lehet h több. Ez tök jó dolog, egyébként mert nem járok csukott szemmel, de reálisan látom a dolgaimat már meg tanultam elfogadni magam. Ez az időszak most kicsit nehéz, de tudom, hogy lesz sokkal, de sokkal jobb is. S tudom kik azok, akik mellettünk állnak s kik azok, akik kétszínűek s nem. Hatalmas koppanás árán, de igen már tudom. Az idézetről annyi hogy nagyon fáj az, hogy ekkorát koppantam ezekbe a barátokba. De ennek így kellet történnie valami miatt.

..Idővel megtanulod majd azt, hogy egy haragos pillanatban kimondott szavak, egy egész élet folyamán tartó sebet üthetnek a másikban. Idővel megtanulod, hogy elnézést bárki kérhet, de megbocsátani csak az igazi nagy lelkek tudnak. Idővel meg fogod tanulni azt, hogyha mélyen megsértettél egy barátot, nagyon valószínű, hogy barátsága soha többé már nem lesz olyan erősségű. Idővel rájössz majd arra, hogy annak ellenére, hogy boldog vagy azokkal akik körülötted vannak, mégis rettenetesen hiányoznak neked azok akik tegnap még veled voltak..."!

Mérgemben

Mérges vagyok s ennek fejében írom eme bejegyzést…

Mert hogy az édes együtt jár a keserűvel. Bizony, de még mennyire hogy együtt jár. Nem kérek, a ki oktató tanácsokból s nem kérek, az áll együtt érésekből sem nem arra van szükségem, hogy elmondjátok, mit nem kellene csinálni. Kicsit bele fáradtam a sok ki oktatásba s abba, hogy egy –két emberen kívül más nem áll ki mellettem. De nem baj, mert nekem ez a pár ember fontos s szeretem őket. Viszont most úgy érzem, hogy megint koppantam barátokba. S ez nem jó érzés el hiszem, hogy féltenek, de nem kell, tudom, mit csinálok. Arra lett volna szükségem, hogy támogassanak s nem arra, hogy egyszerre ketten nekem essenek. Néha nem értem az embereket azt gondolom, amíg az ő kényelmüket nem befolyásolja egy külső tényező egy olyan dolog, amiről nem tehenek addig nem érzik át a másik ember baját. Itt komoly dolgokról van, szó egy család életét változtatják meg döntések. Tudom, h nem sok ember érzi ezt át, de nekem most fontos hogy rendbe tegyem, az életünket a mennyire csak lehet. S nem csak nekem ezzel küzd az egész családom. Igen még valami bele untam abba is hogy folyton „zaklatnak” unom, elegem van abból, hogy a semmiből felbukkan, minden féle emberke s azt gondolja, hogy ha ír két sort én oda leszek meg vissza. Hát nem, ha eddig nem írtál ezek után sem tedd, nem érdekel. Egyetlen egy dolog miatt említetem meg, mert tele van a hó cipőn momentán a világgal. Miért nem lehet végre fel fogni, hogy boldog vagyok s van mellettem valaki, akit szeretek. No meg h saját magát alázza meg az ember, aki egy olyan lánynak írogat, aki foglalt. S aki ki fejtetet világosan h nem. Azt sem értem mire jó? Ha unatkozik az ember, akkor menjen el sétálni olvason hallgass zenét eredjél el Színházba vagy bármi, de ne az legyen hobbid, hogy hülyeségeseket írogatsz, mert az szánalom. Na, mindegy igazabból nem teljesen dühöngtem ki magam, de ez most jól esett rohattul be vagyok rágva. Mérges vagyok, mert elegem van. Ugyan akkor meg boldog is vagyok, mert az éremnek két oldala van, boldog vagyok, mert sok új tervem van, az életemmel kapcsolatban boldog vagyok, hogy nem egyedül kell küzdenem az élet gondjaival. S azért mert van, kezem-lábam tudok járni s van tehetségem, amit kamatoztatni is tudok. S el tudom érni az álmaimat s tudom, hogy most nagyon nehéz, de talán később jobb lesz s az akadályok el fognak gördülni. S boldog vagyok hogy van családom s barátaim akik itt vannak nekünk. . Rendbe fogunk jönni csak most ehhez idő kell s türelem s küzdés. Mert az élet ilyen küzdeni kell az életbe maradásért. Most viszont elvonulok az álmaim szigetére már vár rám a Tollas bál ..

Édes November…

Üdvözöllek Édes November. Már nagyon vártalak szikrázó napsütés hoztál a komor Őszbe. Jó kedvet és vidámságot. Te vagy a kedvenc hónapom annak ellenére, hogy az első napodat gyakran végiig sírom. De ennek így kell lennie, hiszen egyszer, van csak Halottak napja.

Tegnap nagyon jól sikerült a Halloweeni csaj parti. Jól éreztem magam összegezve. Tegnap elöltről meg nem is beszélve:)

Ma halottak napja van, ilyenkor az emberek ellátogatnak a temetőkbe az elhunyt rokonaikhoz gyertyát gyújtanak, virágot visznek koszorúkat az emlékükre. Számomra mindig nehéz ez a nap ugyan mi már évek óta nem járunk ki temetőbe, de itthon mindig gyújtunk mécseseket az elhunyt rokonaink emlékére. A szívemben örökre benne lesznek. Nekem ez a nap talán a legnehezebb az egész évből gyakran felkavarodok s sírok. Ugyan akkor örömmel emlékezek meg az elhunyt szeretteimről. Úgy vagyok vele, hogy nem azzal fejezem, ki h mennyire szeretem őket, ha ki megyek, a sírjaikhoz s ott gyújtok, gyertyát mondok el egy imát. Nem szeretek temetőbe járni. Ezért itthon egy mécses lángja mellet szoktam meg emlékezni róluk. Nem csak ezen az egy napon, hanem mostanság elég gyakran. S a szívemben őrzőm az emlékeiket