Borongós az idő kint folyamatosan esik az eső. A felhők ontják, a könnyeiket a szél fújdogál az ég olykor meg dörren. Szeretem az ilyen időjárást kifejezetten mélázgató s teázós. Olyan nyugis most minden. Ma lenne, 88 éves a nagy papám nagyon hiányzik, hogy őszinte legyek. Pár évvel ez előtt a (82-ig) Születés napján még kint voltunk otthon Munkácson. Tudtuk, hogy talán akkor látjuk őt utoljára élve, hiszen nagyon beteg volt. Hiányzik minden, ami ott volt a ház az emlékek minden a kertben töltött percek hinta kert végében a labda rózsáim a friss eper a földből mosatlanul enni. a szőlő árnyékában a háznak kis gangjáról írva a naplómat a gondolatok csak jönnek s a szemem meg telt könnyel felidézve az édes emlékeket. Édes anyámék nagyon sokat meséltek nekünk, hiszen ott volt a lagzijuk is ezért is nehéz a régi házról meg emlékekről írni. Meg személyek, akik ott voltak laktak annyira hiányoznak. Mikor kicsi voltam sokat voltunk Gerebenben is az egy kis falucska a déd szüleimé volt. Már csak sír látogatásra járunk ki. Van ott egy Tyutya nevű asszony sírja, aki gyerekekre vigyázott. Sosem járt, sehol hiszen az ekéségi állapota nem engedte ezt meg. De sokat olvasott s mindent úgy mesélt el, mint hogy ha ő már ott járt volna. Gerébemből járt a Déd nagy mamám Zita királynőhöz (mivel neki volt a társalkodó nője) egy erdei kis uatcasaka vezetet a kastélyhoz. Szinte váram hogy vala honnan elő kerüljenek, a szolgák sietve menjenek végig az udvaron. Láttam magam elöt ahogyan Déd nagy mamám az erdei kis ösvényen végig sétált nap, mint nap. Szép idők lehetek azok hosszú ruhák gyönyörű tájak.. Számomra egyébként, ami nagyon nagy élmény volt az, amikor elmentünk a Vereckei hágóhoz. Bizony azt gondolom az volt életem egyik leg jobbnyara.

Sok gondolat jár a fejemben annyi minden szóval elhatároztam, hogy elfogadom, magam olyannak a milyen vagyok, és nem fogom fel nagyi tani a hibáimat. Mert azt gondolom, elsősorban magamnak kell, mer szeretni ön magam. Mert ha nem szettem magam, akkor nem várhatom el, hogy mások is szeressenek, olyannak a milyen vagyok. De összegezve én szeretem, magam olyannak a milyen vagyok, mert tudom, hogy nagyon sok mindent el értem már az élesemben, amit akartam és igen is emelt fővel járhatok, mert nincs okom arra, hogy szégyenkezek. Egyszerűen le kell szoknom arról, hogy mindig saját magamat, okolom minden hülyeségért. Mert ezzel azt érem el, hogy elmarom magamtól az embereket s ön magamat is tönkre teszem. Azt meg nem akarom, mert az nagyon is nagy hülyeség lenne tőlem s felesleges is, mert nem úgy vannak a dolgok, mint ahogyan azt hiszem sőt. Szóval mától kezdve nem lesz bennem ez a „torziott én képem „mert az jó, ha van egy természetes ön kritikám, de nem szabad h ennyire kritikus legyek magammal szemben.

Találtam egy idézetet, ami nagyon meg fogott.

"Ha arra a pillanatra vársz, amikor minden kész, akkor soha nem fogsz semmit elkezdeni."

Ez nagyon igaz, mert nincs tökéletes pillanat nem lesz olyan nap perc óra hónap, ami tökéletes lesz. Én úgy vagyok vele, hogy nincs holnap nincs majd meg csinálom majd meg mondom, mert lehet, hogy nem leszek már holnap, hogy megcsináljam, meg tegyem, elmondjam. Itt és most van, s ennek megfelelően kell élni az életet is. Persze lehet, sőt kell is tervezni az embernek a jövőjét. De benne van a pakliban, hogy nem jön el a holnap. És lépni kell s meg kell tenni azt, amit, akar az ember. Én szerintem ennek fejében változtattam az életemen s felfogásomon is sok mindenen mentem keresztül s úgy érzem nagyon is meg változtam az elmúlt pár hónapban s pozitív irányba. Ezt sokan mondták nekem, s ennek nagyon is örülök. Mertén is sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Boldog vagyok és ki egyen súlyozott ezért azt mondom, hogy legyetek bátran szerelmesek J és merjetek változtatni az életeteken is, ha kell, első sorban ön magunkat kell legyőzni olykor, de az biztos h így teljes világ s így jó J

Egyébként meg nagyon durva, mert Zen, akiről régebben írtam „Fantom” nem is fantom léteik. Ez kicsit meg rémített, de annyira nem illetve de.. fura, ha az ember szembe találkozik azzal, aki az álmaiban volt eddig. S azt gondolt h nem létezik, mert lehetetlen aztán szembe sétál, vele az utcán hát erre mondják alán, hogy kicsi a világ vagy én nem is tudom. Minden estre érdekes már élet tapasztalatnak is. Bár hozzá teszem azon kívül, hogy nagyon meglepődtem mikor meg tudtam kit fed ez a személy már nem mozgatott meg annyira a dolog. Egyébként is e majdnem egy 18 éves történet, mert Zen 7 éves korom óta volt a „Fantomom. Meg hát Zen egy tökéletes főszereplője a regényemnek is lehet, az ment az agyamra J Nem tudom, de lassan megyek a Tolas bálamba mert már várnak az álmaim J