Felvettek Vácra J Nagyon boldog vagyok, mert ezt akartam, hogy felvegyenek J

Szeptembertől megint roboghatok, Vác felé a vonattal várom már. Ez egy igen mozgalmas időszak lesz majd az életemben. Várom a gólya tábort is már. Igazából büszke vagyok magamra, mert elértem a céljaimat eddig, amit ki tűztem magam elé. Úgy látszik, tényleg olyan ember vagyok, hogy amit akarok, azt el is fogom érni, mert akart erőből nincs hiány bennem.

Egyébként meg nem csak magamnak köszönhetem azt, hogy itt tartok ahol tartok, hanem első sorban a családomnak és azoknak a barátaimnak, akik hisznek bennem köszönöm. Hogy vagytok s támogatok engem <3 Most azon gondolkozom, hogy Angolul vagy Németül kezdjek el tanul, mert az már biztos, hogy elkezdek tanulni egy idegen nyelvet, mondjuk, jobb lenne az Angol, de Németet sem lenne rossz, na de még van egy kis időm, hogy eldöntsem. Izgatott vagyok, nagyon s nagyon hiányzik a Stúdió furcsa lesz, ma Verával újra ott lenni igaz csak a DVD-ért megyünk el. De furcsa lesz jönni s menni. Ma végre énekeltem s rá jöttem h igen is jó hangom van, ha teljes erőbedobással éneklek. Igazából alig mertem elhinni, hogy tényleg felvetek, J Nagyon boldog vagyok, mert ez nekem nagyon sokat jelent. Azt gondolom most a lehető legjobb út járok a felé, hogy meg valósítsam az álmaimat már terveim is vannak Szeptemberre és tudom, hogy meg fogom tudni valósítani őket. Hiszen minden csak akart s kitartás kérdése, ami bennem meg van. Tudom, hogy mire vagyok képes s bizonyítani is fogok, első sorban ön magamnak kell s másod sorban másoknak. Na de most megyek, mert el fogok késni, ha így folytatom tovább s még át kéne öltözni, mert nem lenne jó, ha piszibe cefedliznék végig a városon J Bár vicces lenne egy részt, más részt meg mostani időjárás mellet igen csak fáznék is…

„Az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon”

( Mt,12,36 )

A szó nem más min egy lélek üzenete a másiknak, a lelkek pedig csak igazságot és szeretetet közölhetnek egy mással. Amikor az igazságot és a szeretetet birtokolod, beszélj ne hallgass!Ha pedig szavad igaz, de még is sértő, ne mondd ki, mert bár az igazság közvetítője lenne, de nem a szereteté.

És ha szavad a szeretett szava, de nem igaz szereteté, akkor is hallgass, mert csak szélhámosság közvetítője lenne, nem az igazságé.

A Szó nem a tiéd! KAPTAD, hogy közölhess vele. Nem kell minden gondolat ott közölni, hanem csak azt, amely növeli az igazságot a nélkül, hogy, sértene és azt, amely hazugság nélkül fokozza a szeretetet.

Édes anyám ma reggel ezt a kis imát illetve evangéliumot adta a kezünkbe. Nagy papám gépelte még régebben be. Iszonyatosan hiányzik. Azért publikálom ezt az evangéliumot, mert nagyon igaz, ami benne van. Egy meg sárgult régi papírra volt gépelve azokkal a régi író gépekkel írták. Nagy papám gépelte Nagy mamám meg diktálta. Tegnap volt a nagy papám születés napja. Most elégé hogy is írjam hát felkavarodtam nehéz feldolgozni valakinek az elvesztését, akit az ember nagyon szeretett. Amikor kicsi voltam nem tudtam vele rendesen beszélgetni, hiszen igen csak fiatal s éretlen volta. Most már tudom, hogy tudnák mit mondani neki igazabból szoktam is, mert sokat beszélgetek velük. Még ha nem is látom, őket hiszek benne, hogy itt vannak velünk. A szívünkben mindig itt lesznek, soha sem fogom elfeledni őket. Még van egy fogadalmam, amit teljesítenem kell, bár ehhez haza kell mennem Munkácsra, remélem, hogy tudom teljesíteni a fogadalmamat. Nekem fontos lenne, hát majd kiderül.

Borongós az idő kint folyamatosan esik az eső. A felhők ontják, a könnyeiket a szél fújdogál az ég olykor meg dörren. Szeretem az ilyen időjárást kifejezetten mélázgató s teázós. Olyan nyugis most minden. Ma lenne, 88 éves a nagy papám nagyon hiányzik, hogy őszinte legyek. Pár évvel ez előtt a (82-ig) Születés napján még kint voltunk otthon Munkácson. Tudtuk, hogy talán akkor látjuk őt utoljára élve, hiszen nagyon beteg volt. Hiányzik minden, ami ott volt a ház az emlékek minden a kertben töltött percek hinta kert végében a labda rózsáim a friss eper a földből mosatlanul enni. a szőlő árnyékában a háznak kis gangjáról írva a naplómat a gondolatok csak jönnek s a szemem meg telt könnyel felidézve az édes emlékeket. Édes anyámék nagyon sokat meséltek nekünk, hiszen ott volt a lagzijuk is ezért is nehéz a régi házról meg emlékekről írni. Meg személyek, akik ott voltak laktak annyira hiányoznak. Mikor kicsi voltam sokat voltunk Gerebenben is az egy kis falucska a déd szüleimé volt. Már csak sír látogatásra járunk ki. Van ott egy Tyutya nevű asszony sírja, aki gyerekekre vigyázott. Sosem járt, sehol hiszen az ekéségi állapota nem engedte ezt meg. De sokat olvasott s mindent úgy mesélt el, mint hogy ha ő már ott járt volna. Gerébemből járt a Déd nagy mamám Zita királynőhöz (mivel neki volt a társalkodó nője) egy erdei kis uatcasaka vezetet a kastélyhoz. Szinte váram hogy vala honnan elő kerüljenek, a szolgák sietve menjenek végig az udvaron. Láttam magam elöt ahogyan Déd nagy mamám az erdei kis ösvényen végig sétált nap, mint nap. Szép idők lehetek azok hosszú ruhák gyönyörű tájak.. Számomra egyébként, ami nagyon nagy élmény volt az, amikor elmentünk a Vereckei hágóhoz. Bizony azt gondolom az volt életem egyik leg jobbnyara.

Sok gondolat jár a fejemben annyi minden szóval elhatároztam, hogy elfogadom, magam olyannak a milyen vagyok, és nem fogom fel nagyi tani a hibáimat. Mert azt gondolom, elsősorban magamnak kell, mer szeretni ön magam. Mert ha nem szettem magam, akkor nem várhatom el, hogy mások is szeressenek, olyannak a milyen vagyok. De összegezve én szeretem, magam olyannak a milyen vagyok, mert tudom, hogy nagyon sok mindent el értem már az élesemben, amit akartam és igen is emelt fővel járhatok, mert nincs okom arra, hogy szégyenkezek. Egyszerűen le kell szoknom arról, hogy mindig saját magamat, okolom minden hülyeségért. Mert ezzel azt érem el, hogy elmarom magamtól az embereket s ön magamat is tönkre teszem. Azt meg nem akarom, mert az nagyon is nagy hülyeség lenne tőlem s felesleges is, mert nem úgy vannak a dolgok, mint ahogyan azt hiszem sőt. Szóval mától kezdve nem lesz bennem ez a „torziott én képem „mert az jó, ha van egy természetes ön kritikám, de nem szabad h ennyire kritikus legyek magammal szemben.

Találtam egy idézetet, ami nagyon meg fogott.

"Ha arra a pillanatra vársz, amikor minden kész, akkor soha nem fogsz semmit elkezdeni."

Ez nagyon igaz, mert nincs tökéletes pillanat nem lesz olyan nap perc óra hónap, ami tökéletes lesz. Én úgy vagyok vele, hogy nincs holnap nincs majd meg csinálom majd meg mondom, mert lehet, hogy nem leszek már holnap, hogy megcsináljam, meg tegyem, elmondjam. Itt és most van, s ennek megfelelően kell élni az életet is. Persze lehet, sőt kell is tervezni az embernek a jövőjét. De benne van a pakliban, hogy nem jön el a holnap. És lépni kell s meg kell tenni azt, amit, akar az ember. Én szerintem ennek fejében változtattam az életemen s felfogásomon is sok mindenen mentem keresztül s úgy érzem nagyon is meg változtam az elmúlt pár hónapban s pozitív irányba. Ezt sokan mondták nekem, s ennek nagyon is örülök. Mertén is sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Boldog vagyok és ki egyen súlyozott ezért azt mondom, hogy legyetek bátran szerelmesek J és merjetek változtatni az életeteken is, ha kell, első sorban ön magunkat kell legyőzni olykor, de az biztos h így teljes világ s így jó J

Egyébként meg nagyon durva, mert Zen, akiről régebben írtam „Fantom” nem is fantom léteik. Ez kicsit meg rémített, de annyira nem illetve de.. fura, ha az ember szembe találkozik azzal, aki az álmaiban volt eddig. S azt gondolt h nem létezik, mert lehetetlen aztán szembe sétál, vele az utcán hát erre mondják alán, hogy kicsi a világ vagy én nem is tudom. Minden estre érdekes már élet tapasztalatnak is. Bár hozzá teszem azon kívül, hogy nagyon meglepődtem mikor meg tudtam kit fed ez a személy már nem mozgatott meg annyira a dolog. Egyébként is e majdnem egy 18 éves történet, mert Zen 7 éves korom óta volt a „Fantomom. Meg hát Zen egy tökéletes főszereplője a regényemnek is lehet, az ment az agyamra J Nem tudom, de lassan megyek a Tolas bálamba mert már várnak az álmaim J

Halkan kopognak a vadszőlő levelein az eső cseppek. Valahol messzeségből egy Vilám cikázott az égen. Az ég dörög, a felhők ontják, könnyeiket a szélcsendesen beköszön az ablakon jelezvén, hogy hamarosan ő is feltámad a csendből. Szeretem az ilyen esti kis viharocskákat szeretek ilyenkor írni. Mindig meg ihlet ez a fajta időjárás. Nagyon szeretem az eső illatát sok emléket jutat eszemben. Pár hónappal ez előtt azt írtam, hogy beköltözöm a tornyomba s senkit, de senkit nem fogok beengedni.

Való igaz hogy bezárkóztam egy nagyon magas Toronyba régen. De nem azért mert mindenkit utáltam, hanem azért hogy meg lássam, ki szeret annyira, hogy meg mássza. Ez a gondolat igaz rám. Nem azért zárkóztam be a „ tornyomba” mert nem akartam szeretni bárkit is vagy, mert annyira önző vagyok, hogy csak a saját kis világom érdekelt. Hanem azért építetem meg tornyomat vagy menekültem el oda, hogy lássam ki az, aki hajlandó be jutni a torony belsejébe. Arra is rá jöttem, hogy sok olyan emberrel találkoztam, akik nagyon a külsőségekre mentek s elfeledkeztek arról, hogy a külső az egy álarc, hiszen senki sem olyan amilyenek mutatja magát. Leegyszerűsítve fogalmazhatok úgy is, hogy az emberek többsége lusta ahhoz lusták, hogy meg ismerjék a másik embert. Kíváncsi voltam egyébként hogy van-e olyan ember, akit nem csak a külsőségek motiválnak. És hajlandó tenni azért, hogy bejusson a tornyomba. S lám van ilyen ember s nem magasak az elvárásaim, mert egyáltalán nem azok. Hiszen van, aki ezeket tökéletesen telje siti is. Talán a tornyos dologban a saját magam meg védése is benne volt válla milyen szinten. De ez természetes dolog szerintem. Ugyan akkor meg rá jöttem h, ha nem lépek, ki ha nem nyitok, ha nem teszek azért, hogy bejussanak, akkor egyedül maradok. S az nem jó dolog, s mert a változások az ember életében többnyire jó dolgokat hoznak. És én most nagyon örülök annak, hogy nyitottam a világ felé s egy 180 fokot fordult az életem. Mert tudom, hogy meg érte változtatni az életemen, mert így vagyok csak én, mert így teljes az életem.

Elég rég nem írtam blogot, mert valahogyan elakadtak a szavaim. Most viszont mikor olvastam ezt az idézetet rá jöttem, hogy remekül összefoglal. Mert összegezve nagyon is jól érzem magam ki nyíltam s boldog vagyok. Végre nem álmodom az életemet, hanem élem és most úgy élem az életem, ahogyan én azt akarom. Egyébként meg csak azt tudom mondani, hogy meg éri kockáztatni, néha mert az ember nem minden esetben csak koppan. Persze nem tagadom, hogy az elmúlt pár hónapban nekem is voltak csalódásaim el veszítetem, egy kedves barátomnak a barátságát s már tudom, hogy végleg s örökre. Talán ennek így kellet történnie. Viszont már tudom, hogy, kik azok az emberek, akikre számíthatok mindig. A családomon kívül. Na de most mennem kell, mert a végén elkések, s nem akarom meg várakoztatni az uramat:)

Nem félek a jövőtől nem bánt már a múlt. Talán ezzel a mondattal nyitnám a mai bejegyzésemet. Hiszen a régi ház oly sok emléket rejt magába a régi játékok a gyermekkori emlékek az öreg udvar az égbe érő üveg lift. A régi házban már nem sok minden utal arra, hogy valaha egy boldog család lakot ott, hiszen a házban lévő lakás már koránt sem emlékeztet egy emlékekkel telt kis otthonra. Sokkal inkább hasonlít egy üres utcai cipő boltra. Amiben az érdekes az, hogy az én nagy papám cipész volt s mikor apukám kicsi volt ott csinálta a cipőket s most meg az a lakás ahol egy koron ők laktak meg mi is át alakult cipőket gyártó hellyé milyen érdekes az élet. Holnap megyek állás interjúra izgalmas lesz, kíváncsi leszek milyen lesz. Sok minden jár, a fejemben tervezem a jövőmet építem, az életem sok tervem van, vannak olyan terveim is melyekről nem beszéltem még senkinek sem vannak olyanok, amikről igen. De az a tény hogy kezdenek meg valósulni minden olyan furcsa, most mert. Magamban vagyok, itt ülök a szobában, csendben halkan magamba merengve melyet csak egy felettünk áthaladó repülőgép halk zúgása zavarhatott meg. Halkan kopognak a szőlő levelein a rájuk eső kis zöld színben pompázó porok. Bárcsak lehetnék, madár szállhatnék, a felhők felett az ég tetején a szárnyam sosem fáradna, el mindig a magasba repkednék, leg szívesebben Kerecsen sólyom lennék, hiszen azok oly csodálatosak s oly büszkék kecsesek. Már rám is esteledett olyan lassan írom a bejegyzésem így már lassan az éjszakába írom a bejegyzést s halk tücsök ciripelés hallatszóik be meg az éjszaka zajai szeretek ilyenkor blogolni meg szeretek fent kukorékolni éppen most suhan el valahol a körúton egy száguldó mentő autó. Tesómé elutaztak most minden hirtelen olyan üres lett nagy a csend. De most megyek is a Tollas bálba, mert már várnak az álmaim:)