"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot, légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott! A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes; olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza! Hogy találhatsz rá? Hagyjd az eszed! Hallgass a szívedre!... Az az igazság, hogy e nélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél... Légy nyitott, ki tudja... becsaphat a villám.”
Én is ezt akarom de valahogy nem találom azt a bizonyos mindent el söprő szerelmet lehet mert olykor görcsösen keresem olykor meg fel adom mert nem érdekel mondom s zárdába vonulok mondom. Persze nem fogok mert szeretnék családot s persze itt van a színház az én igazi szerelmem még ha olykor nehéz is meg padlót fogok nem adom fel soha mert nem engedem meg magamnak ezt a luxust mert tudom h ez engem tölt mert imádom. Ezt akartam igen akkor csináld én választottam senki sem kényszerítette erre ezért is azért is meg mutatom a világnak s magamnak is hogy mire vagyok képes. De én annyira akarom a szerelmet is már nem görcsösen csak reálisan s nem akarok abban hinni hogy nem érdemlem meg s nem létezik igaz társa az embernek ebben nem egyszerűen nem akarok ebben hinni. S abban sem hogy meg hasadhat egy 200 éve meg hasadt szív mert nem hihetek ebbe. Mert fiatal vagyok s igen is kell a szerelem is amikor szerelmes voltam 5 évvel ez elölt bizony későn jöttem rá. Amikor már el veszítettem az illetőt. Meg bántam nem feltétlenül mert ennek is oka volt egy biztos 17 évesen nem menetem volna férjhez. Persze már most 22 évesen más a helyzet de hiszek a szerelemben. Talán ezeken a dolgon túlkellet lépnem ahhoz hogy újra nyitott legyek. Most már ott tartok hogy van ön bizalmam bár ingadozó de van s nem adom fel az álmaimat mert nem tehetem meg s mert hiszek benne hogy jobb lesz hiszen csak 22 leszek s nem adhatom fel az életet túl fiatal vagyok ehhez. Annyi minden van bennem hogy alig tudom szavakba foglalni. Talán most tényleg szerelemre vágyom. Igen tudom de ez nem olyan egyszerű. Mert az élet nem az de ez így is van rendjén hiszen vannak dolgok amiért küzdeni kell s akkor lesz igazán édes ha tudod megérdemelten vagy boldog mert tettél érte hogy az legyél nem vártad hogy a sült galamb az öledbe repüljön . Tenni kell ahhoz hogy elérd amit akarsz s bele gondolni hogy lehetőségek nem adónak meg folyton mert az élet rövid lehet nincs több holnap. Csak itt s most az emberek gyakran csak akkor jönnek rá mit vagy kit veszítetek ha el veszítették azt már. Sajnos ilyenek vagyunk mi emberek de van aki él a lehetőségeivel és nem veszíti el azt akit szeret persze ritka dolog de van ilyen. Van egy kedvenc idézetem a csillag por című filmből. Nagyon találó s egyet is értek vele.
"Jól tudom, hogy a szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, páratlan, irányíthatatlan is, és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyűlölettel. Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit. Nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért."
Ez nagyon igaz nekem sem kellenek ajándékok vagy szavak csak annyi hogy tudjam valaki szeret s nem kérek semmit csak szívét az enyémért cserébe. Ez talán nem akkora el várás. Ezek szerintem nem nagy igénye hiszen az ilyet nem is lehet ki erőszakolni senkiből sem . Mert a szerelem nem így működik. Na de most megyek mert sok sok érzés kavarog bennem ....
