"Tudod, néha úgy érzem h egyszerűen csak le szeretnék ülni egy padra és nem gondolni semmire, sem a tegnapra, sem a holnapra, sem a mai napra, sem arra h mit kell csinálnom, sem arra h mennyi az idő, csak ülnék és nézném ahogy az emberek élnek. nézném azt aki lehajtott fejjel megy az utcán, azt aki nyomkodja a telefonját, azt aki párjával sétál, azt aki ül és néz engem néz mert ő is azt csinálja amit én. csodálja a világot az embereket..csak ennyit szeretnék. néha egy pillanatot amikor leülhetnék és csak bámulhatnék. olyan jó lenne...de szalad a világ s nem vár semmire és senkire." Ezzel az idézettel nyitom a mai be jegyzésemet . Én is szeretek le ülni olykor ha meg tehetem s csak nézni az embereket gondolkozni ki hová megy haza milyen helyen élhet. Hogyan élhet boldog-e várják otthon vajon? Mit csinál ha éppen nem dolgozik? Mi jár hat a fejében? Milyen ember? Miket szeret s hogyan? Mi a hobbi szenvedélye? Mit csinál mitől külön leges? Mert minden ember az hová tart? Haza megy dolgozni a kedveséhez gyermekéért vagy csak le a boltba? Mire gondol éppen miért van úgy el ábrándozva? Jól van a lelke? Mit rejthet az álarc amit is el magán milyen a valódi énje. Hogyan viselkedik ? Ezernyi kérdés fel merül bennem szeretem nézni az embereket. Csodálom a világot mert nagyon sok meglepetés van benne. Mikor fel adod jön egy jel hogy ne ad fel van értelme az életnek. Van értelme a hitnek erőt ad nekem s érzem Isten segít s terelget a jó útra. Nem tudom olykor rögtön mi mért történik velem. De tudom hogy oka van ennek. annyi terhet kapunk a mennyit el tudunk viselni tudom. S érzem h erősödök is tőle. Szeretem a világot szeretem hogy nem tökéletes szeretek belemerülni nem szeretem az idő korlátokat. A világban csak rohanunk nem figyelünk oda egy másra gyakran magunkra sem mert csak peregnek a napok s mi éljük a minden napi robotos életünket. Kivéve ha tudatosan nem mert minden napot kicsit másképpen alakítjuk. Mert a mi életünk ezért mi tartozunk érte felelősséggel is. Ergo ha unjuk a minden napi monoton munkát dobjuk fel pl gyalogoljunk ha busszal járunk vagy olykor kicsit más útvonalon menjünk stb. S olykor aljunk meg s csodáljuk meg a percet kapjuk el a pillanatot. érezzük hogy élünk s most van itt és most nem holnap nem az után most. Mert holnap meg azután nem tudjuk mi lesz de itt és most mi irányítjuk az életünket.Részben meg fentről kapjuk az út irányítást. S szerintem a vonzás törvénye is működik. Na de most megyek a tollas bálámba mert már várnak az álmaim :)