ezzel az idézettel nyitnám a mai be jegyzésem. Üvegfal az a bizonyos fal ami fel épült bennem miért épült fel? Mert véd. Miért nem bontom le mert nincs miért. Miért nincs miért mert nem hagyom hogy szét törd miért nem hagyom mert úgy sem tudod. A falon át látni tudsz de hozzám érni soha sem miért nem mert túl sok volt a csalódás. A fal jó nem enged közel senkit de még is láthatnak mögötte én is ki látok látom a külső világot
de még is itt vagyok a sajátomban. Védi a lelkem az üveg fal véd s nagyon kevés embert enged be az üveg fal mögé van aki csak nézz de nem ért van aki lusta hogy meg is értsen van aki csak elsétál s be néz a falon van aki meg ért meg fog el enged nem ért nem fog nem ereszt. S lesz olyan aki belép megfog nem ereszt. Sok üveg fal sok fal van amit darabokra tőrnek szilánkosra vannak olyan falak amiket vissza kel építeni de vannak olyan falak is a melyeket nem kell mert úgy jók ahogyan vannak s vannak olyan falak melyeknek romjait mélyen el rejtettük lelkünk egyik kis mély zugában. Vannak az emlékek édes keserű gyászos falai is van a boldogság öröm szerelem is. Szerelem mely egy illúzió már én nem is tudom Hiszek-e benne. Hiszek hinni kell benne mindig. Sok olyan fal van a melyért még harcolsz sok olyan dolog van melyet még nem éltél meg a jövő rejtélyes falai sok színű ezer féle színben pompázó falak. Minden mennyiségben várnak még rád élmények falai csillogás boldogság rossz jó minden vár még rád. Mert vannak dolgok amiért küzdeni kell mert úgy lesz igazán édes a győzelem ha tudod hogy ezért meg küzdöttél. El veszítesz embereket hogy újakat ismerj meg ez az élet rendje ettől még nem feleded el azokat az embereket sem akiket el engedtél a szívedben vannak ott is maradnak örökre. Nem feled őket soha sem a szíved egyik titkos rekeszében vannak hiszen szereteted őket. Akár hol is vannak. El veszítesz valaki a te hibádból? Nem feltétlenül. Az ő hibájából? Lehet ki derül ez talán soha sem tudod meg csak azt tudod hogy nincs többé már vége a barátságotoknak s vége mindenek. Már csak az édes vagy keserű emlékek maradtak meg. Inkább az édesek mert már fel sem veszed hogy újra át gázoltak rajtad. Mert egy fal van előtedd mely meg véd. Talán nem is kár ezért de mégis csak fáj a hirtelen jött tűr mert egyszerre két barátot veszítettél el . Sok barátot veszít el az ember az élete során de sokat szerez is. Mindig talál olyan embereket akiket szeret. S viszont szeretik őt is talán én most ebbe a szeretetbe menekülök bele. S ezt a dolgot elteszem mélyen a szívembe ennyi. Egy biztos ön magamat sose veszítem el többet mert szeretem hogy én én vagyok szeretem az üveg falaimat s szeretem azt aki vagyok s nem érdekel ha ez az én nem az aki én vagyok valakinek nem tetszik ez van nem kötelező velem barátkozni. Sőt beszélni sem s olvasni sem a blogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése