A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2010. október 21., csütörtök
Amele csodálatos élete című film zenéjét hallgatom. Közben készülődők suliba menni. Csoda szépen süti kint a nap a Levelek sok színűségét a falon. Van ami sárga piros barna zöld le írhatatlanul szépek. Az égen felhők suhannak át szépen lassan elő-elő villogva az ég csoda szép kékségét. A nap sugarait olykor be árnyékolja egy egy felhő foszlány az égen. A levelek szépen hullanak le a falról mely lassan újra kopár s élettelen lesz. A leveleket fel kapja a szél s ezernyi Szinnel táncot lejtenek az Udvarunkon. Csoda szép imádok itt lakin már is jobb kedvel fogok be menni a suliba. Bár semmi kedvem de sajnos muszáj.... Folyt köv délután
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése