A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2010. április 22., csütörtök
Hát nem sok minden változott tul képpen semmi sem . Én nem tudm mit tegyek. Komolyan nem értem ezt a világot s nem értem az embreket sem én nem erre a világra való vagyok az is biztos. Mikor haz aértem sokat gondolkoztam s sok mindere rá ébredtem de ugyan akkor rossz is gondolkodni mert mindig uygan oda jukadok ki. És nem jutok előrébb erre aproblémára meg oldást kell találnom s nem is át meneti meg oldást hanem olyat ami végleg meg oldja. Ennyi a dolog nyitja. Aztán ki takarítotam és le kötötem a gondolataimat csak h ez nem olyan eggysszerű fel adat na de most megyek írom a másik naplómat ami nem publikus mert túl személyes érzésekről szólnak. Majd még este irok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése