A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2010. április 21., szerda
Eelegem van bárcsak egy mese hős lehetnék aki várja a herceget aki el i jön érte s nem csak feleslegesen álmodozik egy szebb jövőről. Én olyan vagyok mint A Halott mennyasszony. Emili talán sose találom meg az igaz szerelmet talán nem érdemlem meg talán az én sorsom egyszer a semmivé válni az éjjbben el repülni mint egy pillangó.A teli hold fényébe. Eggyé válni az éjszakával mint egy denevér. A fogaim úgy is olyan vámpír s denevér keveréke mint én magam én is az éjszaka varázsával élek szeretem az éjszakát mert akkor minden csendes s nyugot sok titkot rejt az éj s a hold meg a csillagok.Mindig is vonzott ez a dolog emlékszem eggysszer voltunk éjszakai túrán a temetőbben nagyon jó volt tény hogy nagyon meg voltunk réműlve de én még élveztem is a dolgot. Meg amit tapasztaltam magamon az az a tény hogy hatamasat váltóztam hogy megnyíltam a világ felé s ez tök jó dolog már nem ijedek meg az idegen helyzetektől sőt élvezemőket. Meg nyíltam tudom ki vagyok s mit akarok a világtól s ez tök jó érzéssel tőlt el. Bár most elégé szomórú is vagyok meg csalódott is de majd csak t megy basszus mostanság folyton nyafogok szörnyű vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése