A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2009. november 24., kedd
Utálom mert nem őszinte utálom mert köntör falazik miért jó ez neki? Mikor már tény rég nem hiszek neki el semmit sem ? Bele untam s elegem van. Röviden s tömören ez van. De aleg szebb nem érdekel komolyan nem csak az dühit hogy nem őszinte s tuti h be fogok olvasni neki. Téma le is zárva ha be zárul egy másik ajtó az ember életében ki nyíliik még egy. Ez így van hiszen az embernek mindig van esélye s lehetősége amiket észre kell venni s meg kell ragadni.Úgy érzem előttem éppen most kezd ki nyílni egy ajtó ami már nagyon rég be volt zárva s csak feszegetem de nem nyílt ki most úgy érzem hamarosan ki nyílik s ez jó érzés úgy érzem h bennem történtek meg a változások. Egyszerűen ki nyíltam s nincsen olyan nap h ne nevetnék egy jót s ez most komoly s jó érzés. Viszont most megyek mert lassan indulnom kellene. Csodálatosan szép idő van kint süt nap pedig reggel enyhén morcos idő volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
akkor hajrá és nyisd ki
Azon vagyok
Megjegyzés küldése