A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2009. november 24., kedd
Már megint láttam hihetetlen s közel volt meg akart szólítani de én el kezdetem zenét hallgatni a vonaton volt : ) Ja olyan szép az őszi táj kép ahogyan a fákról hullanak a levelek ahogyan a síneken meg csillan játékos könnyedséggel anapsurág fénye ahogyan a tavakon csillog ahogyan Széll lágyan símógatja az ameber bőrét cirógatja hajszálait csodálatos imádom az őszit időt is de csak akkor amikor nap sütötte vidám: )
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése