A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2009. szeptember 2., szerda
Kicsit össze zuhantam most már azért le tisztultak a dolgok picit. Ugyan még rossz a helyzet de legalább a reményem vissza jöt. Bizzzom benne h rendbe jönnek a dolgok s ennél már csak jobb lesz meg rájöttem hogy a Duna elég messze van hogy annak menjek. Meg hideg is valószínűleg így inkább nem megyek annak. Inkább össze szedem magam kicsit s erőt adok a családomnak. Ahogyan ők is adnak nekem. Ezért vagyunk család. meg jó volt látni ma h tesómat mennyire szereti barátja s hogy rá tudott támaszkodni mikor ő is össze zuhant. Ez nagyon meg lepet ma de jó volt látni nagyon. Hogy van ilyen s nem reménytelen hogy egyszer mellettem is lesz majd valaki. Meg köszönöm azoknak a barátainknak akik meglettünk állnak ilyenkor sokat jelentenek nekem ezek az emberek persze nem csak ilyenkor de fő képpen sajnos a bajba derűl ki ki az igaz barátod s ki az aki cserben hagy.De ezek a barátok nem csak a bajban osztoznak velünk ugyan úgy a jóbban is csak az baj hogy a jó dolgok most kicit el kerülnek minket de majd lesz ez forditva is.Most viszont megyek s el merülök az írásaimba kicsit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése