Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának: - Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.Egy napon valaki ajándékoz ott neki egy számpárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.
A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva üzent a leánynak:
- Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek voltak.
Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.
Saját véleményem hogy lehet valakit ennyire szeretni hogy oda adod neki a szemeidet ez olyan szép történet. S a lány annyira nem tudja értékelni azt a csodálatos cselekedetet melyet a fiú tet érte azért mert szerete őt. Oldata a szemeit hogy láson a lány. Meg kérte a kezét ilyen nincs a mai világabban s csak mesékben él . Milyen kár hogy alig van már ilyen feltétel nélküli tiszta szeretett s szerelem. Ilyesmire vágyókén is bár azt nem kérném sose a társamtól ha ne adja az ég meg vakulnék h adja nekem a szemeit. Mondjuk a lány sem kérte. Csak olyan tiszta érzései Vanak a fiúnak a lány iránt s ez csodálatos dolog s bárcsak létezne még ilyen tiszta szeretett. Bárcsak. S igaz mindig tudni kell hogy kik álltak meleted a bajban kik támogatak a céljaid el érésében s kik szeretnek. Sose szabad őket el hanyagolni mindig tudnia kell az embernek hogy honan jöt s kik segítik az útjábban. S mindig bátran harcolni kell a céljainkért sose szabad fel adni vagy meg torpani soha. Mert mindig van aki meletünk van s biztat minket aki ré vezet a helyes útra. Akire mindig lehet számítani. S mindig tudni kell h milyen volt az életünk mielött ott tartaotunk ahol most.
Az élet ajándék.
Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni.
Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra, akiknek nincs mit enni.
Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.
Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra, akik túl hamar mentek el a másvilágra.
Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell vezetned, gondolj azokra, akik ugyanezt a távolságot gyalog kell megtegyék.
És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra, gondolj azokra a munkanélküliekre, akik szívesen végeznék a Te munkádat.
És amikor gyötrő gondolatok rosszkedvűvé tesznek, mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz.
Annyira igaz hogy szavakat sem találok rá .
Ezt a történetet az www.astronet.hun is el lehet olvasni csak nem bírtam ki s ki tetem a blogomra mert nagyon meg fogot s nagyon tetszik magával ragadó. S Az élet ajándék is ott van nagyon igaz az biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése