A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2009. augusztus 2., vasárnap
Kicsit magam alatt
Most úgy érzem hogy ezernyi darabra szakadok széjjel és nem találom a hejem tele vagyok kétejekel s kétségbe eséssel. Egyszerűen nem tudom mit tegyek s hogy úgy érzem minden össze omlót körülöttem s nem tudom az életemet irányítani. Ez bizonyára át meneti állapot s lehet hogy holnapra már sokkal jobban leszek csak most úrrá lett rajtam a fáradtság ki merültség s kétsége esés. De úgy érzem hogy bele roppanok most mindenbe . Nagyon hiányzik nagypapám is s nagyon szeretem volna haza menni Munkácsra de nem fogunk ez már biztos. De remélem majd jövőre. Kedden sikerült el esnem rá a kezemre ennek következőében let egy inhüveky gyulladása jobb kezemnek szóval most fáslizom meg kenegetem csoda krémmel ami elvileg jó rá. Szóval most fizikailag is lelkileg is totál a béka feneke alat vagyok. Nem szeretem mikor ilyen időszakhoz érkezem nem szeretek nyafogni vagy panaszkodni az nem az én műfajom. De tudom hogy erős vagyok és hogy össze fogom kapni magam s minden rendben lesz. Mert az élet azért szép tudom csak el is kéne hinnem. Utálom mikor szenveda lelkem s nem tudok mit kezdeni vele. Se hogy sem jó jó lene most egy barát aki meg hallgat s valami csoda folytán segít nekem fejre jönni s ki rángat ebből hülye állapotból. De nem fogom hagyni h legyőzzenek a gondok szóval össze fogom szedni magam csak idő kell hozzá.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése