A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2009. augusztus 29., szombat
Unalom
Unatkozok borús kint az idő is a kedvem sem éppen a leg jobb jó lenen ha történne valami nagy csoda vagy valami nagyon jó dolog végre. Furcsát álmodtam az éjszaka ez most nem a regényemhez kötődött ha nem az életemhez majd inkább akit érdekel annak el mondom személynek mert nem akarom közzé tenni. Szóval kicsit úgy is érzem magam mintha nem is ebben a világabban lennék. Nagyon ki hatott a mai napomra ez az álom. Hirtelen megint egyedül lettem. Pedig álmomban nem így volt. De legbáb már tudom mit kel tegyek ez meg nyugtató. Igazából most annyira unatkozom hogy abba hiba nincsen. Szóval fel találom magam mindjárt ki agyalom mihez is van kedvem éppen. Jó amihez kedvem lenne ahhoz nincsen ki mert nem tudok most kivel el menni sétálni. Egyébként meg egész nap olvastam meg zenét hallgattam. Na nem baj ki kel élvezni még a szünetet. Egyébként lehetséges hogy nem 1-én hanem csak 7-én indul be a suli. Csak elsején lesz a meg nyitó. Igazából kicsit félek egyedül kelessz vonatoznom s el igazodnom Vácon is. Kemény lesz az biztos. De bízom benne hogy minden rendben lesz . Meg meg fogja érni azt is tudom s ki tudja talán még élvezni is fogom a közelekédést fel fedezem a nagy világot. A magányt már nem hinném mert túl régóta vagyok magányos. De ez van majd csak ki alakul valahogy az életem. Végül is nics okom panaszra. Viszont most megyek s ki találom a zseniális agyammal hogy mit is fogok ma még csinálni .Hosszú még ez a nap.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése