Most el képzelem csak egy napra csillag vagyok .
Leszálltam a földre s nem tudom hol vagyok jön az én Trisztánom aki segít nekem meg menekülni a gonosz boszorkáktól akik a szívemet akarják csak hogy meg ehessék s öröké fiatalok legyenek. Teltek múltak a napok s lassacskán bele szeretek Trisztánba aki egyszer csak viszonozza az érzéseimet. Majd el megy át megy a világába s ott hagy engem mert el visz belőlem egy darabot Viktóriához s rájött ha át lépek Viharfoktól túl akkor meg halok.
Mert az már a valóság s ez csak egy mese .
Majd jön a gonosz boszorkány s el rabol hogy meg egyék a szívemet a testvéreivel együtt.
Amikor már kezdem fel adni a reményt jön Trisztán s meg ment. Az út során még találkoztunk a retteget Shakespeare kapitánnyal s legénységével A hírneve miltó volt hozzá : ) Majd találkoztunk Trisztán anyjával is . S kiderült hogy az én Trisztánom lett Viharfok új királya mivel a rubin az ő kezében vörösödött be s az csak olyan ember kezében csillan meg újra akiben igazi királyi vér folyik. (Így feleslegesen ölték meg egymást az előző királynak a fiai ) Majd Trisztán szülei is át jöttek Vihar fokra. Uralkodtunk 80 évig majd úgy döntöttünk el megyünk a babilon gyertyával fel az égre hogy örökre ragyoghassunk együtt örökön öröké ragyogni szerelemben boldogságban minden gond nélkül: ) Igen azt hiszem ez a tökéletes mese le írása : )
A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2007. december 5., szerda
Még egy kis csillag por …
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése