Nővéremmel meg néztük a bűbáj című filmet csütörtökön annyira jó volt .
Mesével indul de aztán a mese fő hősei egy gonosz boszorkány segítségével át jutnak a valóságban. Itt minden más mint ott itt minden zord s ismeretlen számukra.
A főhősnő találkozik egy itt lakó férfival meg annak a kislányával segít a lánynak
Aki várja a hercegét hogy majd érte jön s együtt haza mehetnek. S újra boldogon élnek míg meg nem halnak. Igen ám de a lány bele szeret a valós férfiba aki szintén bele szeret így amikor a csávó le jön a lányért az nem megy vele vissza hanem itt marad a valóságban .
A herceg viszont vissza megy egy valóságból szalajtott lánnyal aki annak a férfinak volt a mennyasszonya aki bele szeretett a mese figurába. Olyan szép s romantikus volt ez a film s nagyon különös érzéssel jöttem ki a moziból kicsit egedül éreztem magam s magányosnak lehet ez a film rá világított arra számomra hogy mennyire egyedül érezheti az ember magát de ugyan akkor arra is hogy a valóságban is meg eshet minden s hogy a valóság sem olyan rossz hiszen ha egy mese figura el tudja fogadni akkor nekünk is el kell . A valós férfi nem akarta énekelni mert hogy az milyen már viszont a lány egy folytában énekelt, táncolt minden hol az utcán végig mindig énekelt ,táncolt nem érdekelte az hogy mindenki őket nézni hiszen ő ezt szokta meg s így volt boldog . Meg mindig varrta magának a ruháit többnyire függönyből.
Hihetetlen s még is boldog volt akármi történt boldog volt. S szinte soha nem volt mérges csak egyszer kétszer de azt nagyon bájosan csinálta .
Én is ilyen szeretnék lenni énekelni s táncolni szeretnék az utcán s nem érdekelne az hogy az emberek meg bámulnak s hülyének néznek mikor azt éneklem „csókból születik a boldogság”( szerintem bennük van a hiba mert túlzottan a valóságban élnek) mert néha tök jó lenne a mesékben élni s mindent úgy csinálni mint egy mese figura akár csak egyetlen egy napra is az is nagyon jó volna . Még ha a herceg nem is jönne el (ami nem is baj mert szerintem a mesebeli hercegek nyálas szájú fickók ) Akkor is el jöhet egy férfias bele való valós herceg aki úgy szereti az embert ahogy van az összes hülyeségével mesebeli énjével hiszen az is ő ugyan az ember csak éppen egy másik oldalát mutatja meg . Igen ez is egy álom kép ugyan úgy mint az is hogy egyszer az ember csillag lesz ez is lehetetlen .
Bár ki tudja talán egyszer valamikor majd csak meg történik a csoda … : )
1 megjegyzés:
"Keresed a párod, kit neked szánt az ég,
S majd rájössz, hogyha látod, hogy mit kell tenni még…
Kicsit megsimogatod?
Magadhoz húzod, ha erre jár?
Nem, kellemesebb sokkal a feladat…mi vár.
Csókból születik a boldogság, s abból, hogy valaki gondol Rád,
Melléd lép, és ettől minden szép, és csodás…
Két száj csókra vár, és összeér, nincs már semmi, ami többet ér,
Így jön létre, és így talál Reád, egyetlen csókból a boldogság!
Csókkal álmodik a boldogság, arról, hogy valaki gondol Rád,
Melléd lép, és máris minden szép, és más lesz…
Két száj csókra vár, és összeér, nincs már semmi, ami többet ér,
Így jön létre, és így talál Reád, egyetlen csókból a boldogság!
Csókból születik a boldogság, s abból, hogy valaki gondol Rád,
Melléd lép, és ettől minden szép, és csodás…
Csókból született a boldogság, vártam Rád, és Te is vártál Rám,
Átéltük a tündér szép csodát,
Szívünkhöz jött el, szívünkben nőtt fel, egyetlen csókkal a
BOLDOGSÁG."
Boldog új évet! :)
Megjegyzés küldése