A zongora és a hegedű énekek hangja szól, napfény játékosan besüt az ablakon meg csillantva annak fényét. Fény játék van, a szobában a fények keringenek a zene ritmusára. Elkap valami furcsa érzés mely, ha elkapja a lelkedet. Ez valami nagyon mély érzés, amit nem tudsz meg magyarázni

Csak sodródsz a varázslatok a legendák bolygóján. Közben észeresem veszed, hogy saját magad fogja vagy. A saját láncaidat viseled melyekből akár hogyan is szeretnél, nem tudsz kitörni. Ez egy véget nem érő folyamat, ami át alakul egy hurrikánná… a hurikánból ki jutsz, ekkor elveszíted, a láncaidat rá jössz szabad vagy. Rájössz, ezzel a hirtelen jött szabadsággal nem tudsz mit kezdeni. Az érzéseid fel szabadulttá tehetnének, de a félelem a félelem árnyékként követi lépteidet. Míg nem elérsz egy fekete folyóhoz. Kényszert érezel arra, hogy  levetve ruháidat a telihold fényébe meg mártózz a folyóba, de a sodrása nagy elsodor félsz kavarogsz a vízbe körbe körbe fekete folyóba. Míg nem elveszted eszméleted… Azt hiszed itt a vég valaki meg érint meg érint lelkedet és féltő tenyerébe vesz, rémülettől nem tudod ki az csak azt, hogy benne bízhatsz, meg bízol, benne hiszel, benne mert úgy érzed, ő segíthet. Meg érinti testedet már nem vagy mezítelen. Féltő tenyeréből kitéve rá terel a helyes útra, útra valónak annyit ad. Merj élni, merj változtatni, cselekedj a szíved szerint így is teszel, elindulsz az úton legyőzve a félelmeidet mész és bátran élsz, hiszen ez a küldetésed fel veszed a napi álarcot, hogy soha senki se tudja meg milyen az igazi éned. ….

https://www.youtube.com/watch?v=vjncyiuwwXQ&list=PLI4PQM11sqU9-559liRnakskT9E2Jt38i&index=2