Egyébként meg nem vagyok, jól hatalmas üresség van, bennem haza jövök, várom, hogy elém jöjjön Juniorka. Délelőtt mikor egyedül vagyok itthon és ki megyek anyuék szobájába figyelem a kanapé karfáját és el is indulok felé. Aztán észbe kapok, hogy nincs ott az én drága kiscicám. Pokolian hiányzik nehéz és nagyon fáj, üresség van belül, amit ő hagyott ez nem olyan üresség, amit pótolhatna bárki, mert maga ő maga hiányzik. Talán ezen csak az idő fog segíteni. Szuszikának is hiányzik, naphosszat csak ül a szekrény előtt és várja Juniort. De Szuszika nagyon kis szociális lett sokat dorombból hízeleg. Olyan aranyos J Azt gondolom ez tökéletes záró mondat.