A burokban élő emberek nem értik a "külvilág zaját". Kirekesztik magukat mindenből, ellökik magukat mindenkitől és féltékenyek az összes emberre, akiknek megadatnak a normális emberi kapcsolatok, mint pl. a barátság. Magukat nem látják kívülről, nem érzik a rosszat, azt hiszik szép és jó minden, pedig láthatóan nem. Bár senki nem akarja őket bántani, ők mégis mindent magukra vesznek, és olyan dolgokba ütik bele az orrukat, amihez igazából nincs közük és nem is értik/érthetik.
...Csak saját magukon múlik, hogy felismerik-e a hibáikat, mert másra nem hallgatnak.

Én felismertem a hibáimat és döntöttem vagy élek és érzem, hogy élek s nem csak az álmaimban élek, hanem valóságban is vagy örökre egyedül maradok. Sokkal, de sokkal jobban érzem magam, így hogy meg változattam az életem persze döntenem kellet. Úgy gondolom nagyon is jól döntötötötem és ennél jobban nem is alakulhatott volna az életem min, ahogyan most van. Boldog vagyok, és jól érzem magam a bőrömben hossza huza vonna után már saját magamat is elfogadtam olyanak amilyen vagyok. Viszont azt továbbra sem bírom elviselni, ha valaki bunkó velem ok nélkül, nos, most is ez volt. Unom én is ki vagyok nekem is vizsga időszakom van, de nem kell bunkózni azzal az ember, nincsen előrébb. Jaj és lemerem fogadni megint olyan ember, veszi magára, akinek nem inge. De ha magára veszi, akkor nyílván inge. Azt gondolom, hogy sokkal határozotab lettem, mint voltam maga biztosabb is és tudom, mit akarok, amiért tényleg mindent meg is teszek, hogy el is érjem. Van egy álmom, amit meg akarok valósítani az eszközeim adottak, hiszen meg van minden, ami csak kellhet ehhez. Sok minden izgat, meg motivál, tele vagyok új tervekkel és meg is fogom valósítani őket-rengeteget fejlődtem és tudom a céljaimat és tudom, hogy telis fogom érni őket. De most megyek vissza tanulni egyébként meg néha úgy érzem, hogy saját magamnak írom a blogom mert szerintem nem sokan olvassák, na de nem is baj. Visszatérve az idézetre szerintem sok embernek el kéne gondolkodnia, akik szintén „burokban” élnek, hogy ez nekik mennyire jó talán én tudom a legjobban milyen nehéz és milyen nagy bátorság kell ahhoz, hogy ki jöjjünk a saját kis világunkból. De azt is tudom, hogy meg éri élvezni az életet és a boldogsághoz nem sok kell. Csak annyi hogy olykor legyőzzük önmagunkat és azt tegyük, amit a szívünk diktál nem törődve azzal, amit az eszünk. De olykor nagyon ritkán az eszünk és a szívünk ugyan azt mondja. Cselekedj, ha jobb életet akarsz. És lásd meg megéri, de a félelem belül meg folytja az embert bezárja a saját gátlásaiba. Ezeket a korlátokat kell legyőzni én legyőztem sokat, de még van egy csomó, amit le kell, ha előre akarok lépni és le is fogom, mert nincs más lehetőségem. Lehet nem lesz több holnap, hogy meg tegyem, csak ma van az itt és most. És ez most konkrétan a szakmámra érhető, mert ezen a téren kell fejlődnöm művészeti ágon már csak ön bizalom, kell és szárnyalni fogok. Na de most szárnyalok vissza tanulni:)