Rá jöttem, hogy ha hangulatom is éppen olyan min, most akkor szeretem a régi táncdalokat J Vicces, mert sok olyan dal van, ami akkor született, amikor én még nem is éltem. Mindig is érdekelt milyen lehetett a világ hogyan nézhetett ki s mik voltak akkor. Szeretek néha elbarangolni a múltban. A régi dalokról fekete fehér képek egy hamvadó cigarettavég egy pohár vörös bor jut eszembe. S sok emlék Munkácsról fő keppen, hiszen nekem gyermekkorom egy része oda kött. Minden cigarettának meg van, a maga hangulata mind más érzést váltott ki belőlem mindig elmerengtem felette s elgondolkoztam az élet nagy kérdéseiről. Aztán egy nap arra ébredtem megy ez cigi nélkül is meg vannak azok az érések. Nem kellet volna el kezdenem Nosztalgiázni, mert nehezen viselem erre jöttem rá meg arra, hogy menten össze visszabőgőm magam, de nem baj igazából édes emlékek, de rossz hogy ezekkel az emberekkel nem tudok már beszélni szemtől szemben, de egyszer újra fogom látni őket. Szerintem az egyik leg nehezebb dolog feldolgozni azt, ha valakit örökre elveszítesz, s elmegy, nem látsz mást csak lépteit a homokban. Majd amikor feltekintesz, az égre reménykedsz, hogy vissza, néz, rád a mennyből és hiszed, egy nap találkozol, velük s újra úgy leszel, mint rég. De semmi sem lesz úgy, mint rég s talán ez így is van, helyén az embernek előre kell menni az útón. S már csak a jelen és a jövő érdekel. De olykor jó visszaemlékezni a rég múltra szeretem az ilyen nosztalgikus dolgokat akkor is, ha éppen ki vagyok bukva. S felkavarnak az érzelmeim. Visszavágyom Munkácsra, mert hiányzik. Igazából környezet váltózásra vágyom. Na de most elmegyek, s elmerülök egy kádforró habos fürdőbe, mert arra is nagyon vágyok, már J Aztán elmerülök az álmaim tengerébe.