Borongós esős időre keltünk ma fel kedvem sem volt ki mászni a puha meleg ágyikómból. De sajnos nem sajnos muszáj volt, hiszen robognom kellet le Vácra. Már a vonat állómásán felfigyeltem egy bácsira, aki magányosan összeroskadva nagyon lassan éppen csak járni tudott szegény halad. Csoszogod mind a két kezében táska volt. Az arca beesett volt s ráncos ruházata elhanyagolt. Szemeiben még csillogott az élet, de már KB az a mindegy neki stádiumban. Sajnáltam szegényt, mert az emberek elkerülték őt meg is értem, hiszen nem volt éppen jó illatú szegény bácsi. Biztosan nagyon magányos lehet, s napit nap érhetik őt gúnyos meg jegyzések. Talán fel sem fogja, de lehet, hogy meg érti s rosszul is esik neki csak éppen nincs ki tördöjön vele. Nincs mellette egy odaadó társ, aki ápolná, segítene neki nincs mellette se gyerek se senki. Amikor be értünk Vácra a Főtéren sétáltunk a Fősuli felé egy házaspár ment előttünk a férfi kicsit össze eseten volt, mint a felesége, de nagyon aranyosak voltak kézen fogva sétáltak a városban haladtak a piac felé. Látszott rajtuk, ahogyan egymásra néztek s segítetek egy mást, hogy nagyon szeretik a másikat hogy így egyek ők ketten együtt. Szerintem nagyon szép az, hogy ha az ember ennyi idősen is együtt marad a párjával s jóban, rosszban egéségben betegségben s kitart mellet, míg a halál el nem válassza őket. Mondjuk, én abba hiszek, hogy ha a halál el is választ tőle, akkor is ott marad szívemben. Ha valakit szeretek a szívembe zárom. a másik meg hogy egyszer úgy is találkozunk az elhunyt szeretteinkkel. Nem is tudom, hol folytassam, a bejegyzésem igazából nem vagyok jó hangulatban. Úgy érzem most minden össze fog omlani s nem tudom, mit tegyek. Kétségbe vagyok, esve s nagyon félek… Nem tudok már pozitív lenni s nem tudok abba hinni, hogy lesz jobb is jobb, mert ez nem igaz. Rég nem voltam ennyire a béka segge alatt mínusz 100000000 azt gondolom, kellenek ilyen napok is, amikor kicsit jó nem kicsit nagyon ki bukik, az ember s tele sírja a párnáját majd ki alussza magát s másnap már úgy ébred fel, hogy igen minden rendben lesz . Nincs olyan helyzet, amiből ne lehetne ki jönni, hiszen mindenre kell, hogy legyen meg oldás nem hiszem el hogy mi nem élhetünk nyugiba. Amikor már boldogok lehetnénk, mindig jön valami. Azt vettem észre, hogy az emberek nem boldogok nem tudnak mosolyogni a világra. Nem boldogok, mert a minden napi gondjaikon jár az agyuk, mert fáradtak s ki merültek. Én boldog akarok lenni illetve hazudnák, ha azt mondanám, hogy nem vagyok az, mert az vagyok, hiszen van okom arra, hogy az lehessek. De ami tény az, s hogy engem is nyomasztanak a minden napi gondok. De ugyan akkor meg oda figyelek, hogy akkor is mosolyogjak, s jól érezzem, magam h éppen pocsék napom van. Attól hogy nekem rossz nem kell, hogy másnak is az legyen. Meg a folyton azon az egy problémán gondolkoznék, akkor azt gondolom rövid időn belül meg örülnék. Azt meg nem akarom, s mert szeretek mosolyogni s szeretem azt is magamban, hogy alap járatban ki egyen súlyozott vagyok elég nehéz ki billenteni ebből még akkor is, ha éppen gond van, tudom, de ha idegeskedek, nem oldom meg. S itt az kell, hogy meg oldást találjak. Ezért azt keresem s tudom, hogy van, s nagyon örülök, annak h most itt nem egyedül kell ezt csinálnom. Mer, ha egyedül kéne, sokkal rosszabb lenne. Ma történt egy jó dolog itt volt egy nagyon rég nem látott ismerősünk, aki számomra nagyon kedves személy is. S közölte velem, hogy meg szépültem s sokat fogytam és hogy sokkal szebb vagyok, mint voltam. Ez nekem nagyon jól esett, hogy őszinte legyek, mert én sosem éreztem magam szépnek vagy csinosnak, de most kezdem el hinni, hogy lehet, igazuk van azoknak, akik ezt mondják nekem. Talán kezd meg jönni az egészséges önbizalmam is. Ami lássukbe nem árt főleg, hogy most újra lesz stúdió meg hát szerintem sok más téren sem fog ártani, ha lesz ön bizalmam. Most viszont megyek, s elmerülök egy kádforró vízbe, mert fáradt vagyok. Még szerencse hogy holnap nincs sulim J