A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2011. június 16., csütörtök
Telis tele vagyok újabbnál újabb tervekkel amiket elkezdtem már megvalósítani is :) Holnaptól egy idő beosztás fogja uralni a napjaimat. Mert nem sokára vizsga így már többet kell tanulnom s sokkal gyorsabban. Így is kop-kop egész jól állok de ez az utolsó hajrá utána végre vége :) Vagy nem végre szerettem ezt a sulit az össze hülyeségével együtt. De még nincs vége így nincs búcsú sem a tételek szépen össze vannak rakva s várják hogy az a sok tudás amik bennük lapul még jobban a fejembe menjen :) Hát igen most úgy érzem képes vagyok rá hogy meg csináljam mert tudom a képességemet tisztába vagyok saját magammal. Meg mert most nagyon is fel töltött ez amai fellépés is :) Nem bántam meg hogy el menetem sőt kifejezetten örülök neki :) Már a zsibbadás is kezd ki menni az arcomból lassan halvány nyoma lesz csak a mai fogászatnak. Alig várom már hogy el merülhessek a álmaim tengerébe. Mert most elfáradtam s holnap is kelni kell mert tanulnom kell most már ez lesz minden nap korán kellek mert reggel sokkal de sokkal jobban tudok tanulni mint este vagy délután meg mert akkor csend is van hiszem a többiek mind alszanak még : ) Lassan én is követem eme remek példát :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése