2011. június 25., szombat

Imádom, a zongora hangját szeretem, mikor elrepít más tájakra messze innen a dallam tiszta hangja a szavak nélküli érzelmek kifejezése. A mámor a szerelem és az őszinte érzések dallama. Pezsgés tánc élet halál boldogság remény hitt. Szenvedély gyengédség az egy másba vetett hit ereje. Talán most ezzel jellemezném azt a dallamot, amit hallgatok, éppen szavakba sem tudom önteni mit, érzek most. Mert annyi érzés kavarog bennem. Nem tudom talán most tartok ott, hogy az esélytelenek nyugalmával ülök itt s tanulok, de ugyan akkor bennem van a remény is, hogy minden rendben lesz, mert tudom, hogy tudom csak nincs önbizalmam, persze ami sosem volt az nehezen lesz. Egyik barátnőm az mondta, hogy sokat változtam pozitív irányba. Persze ezt is, ahogy vesszük, én most nagyon jól érzem magam a bőrömben. Mert tudom, hogy honnan indultam ki s hová érkeztem meg s azt is tudom, hogy mennyi mindent kell meg tennem s nagyon sok célom s álmom van, hiszen én nem álmodni, hanem élni akarom az életem. Persze sok álmom valóra vált, már de még van mit meg valósítani s úgy érzem, jó úton haladok.

Nincsenek megjegyzések: