A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2011. május 29., vasárnap
Fel mentünk az 5 emeltre este mert elvben ma látható a sarki fény ezért szerencsét próbáltunk hát hogy ha látjuk. De sajnos a másik ház oldala pont kitakarta. De se baj mert én így élveztem imádok éjjel mászkálni szeretem az éjszakai életet. Szeretem mikor lenyugszik a város szeretem hallgatni a Duna zúgását a hajóknak teher hajónak a sípoló hangját szeretem hallani mikor a vonat el húz s olykor az is fel sípol.Szeretem a ház tetőket nézni a csillagos ég alatt s szeretem a kéményeket is minden más éjjel este csendes. Csak a szél mozgatja a leveleket s hallatszodik be az el csendesedet szobába ahogyan a levelek a falakon táncolni kezdenek. Tök jó lehet azért macskának lenni aki éjjel fel mászkál a ház tetőkre s ott rosszalkodóik. De még jobb lehet madárnak lenni aki a felhők felett száll és bárhová el juthat nincsenek távolságok mert repül. Repülni meg biztosan jó dolog sosem repültem még de egyszer úgy lennék madár. Éjszakáról az jut eszembe mikor kicsi voltam s utaztunk haza Munkácsra. Kocsival mentünk és egész éjjel utaztunk. Emlékszem h teljesen fel voltam pörögve féltem is egyben s élveztem is az utat. De teljesen le nyűgözött az éjszaka varázsa a fények kivilágított utak. Csillagok a hold oda voltam meg vissza főleg mikor oda értünk egy erdő mellé s a mellet haladtatunk szépen s a fákon át világított a hold fénye. Meg mikor egyszer mentünk bátorság próbára a temetőbe éjjel. Na az vicces volt teli hold volt és Gyenesdiáson vagy hol nyaraltunk s uncsi nő véremékkel mentünk. Hát majdnem betojtunk de jó élmény volt :) Szeretek itt lakni s az egész házat minden egyes részét szeretem. Nos most meg úgy gondolom el vonulok aludni mert már Tollas bálba várnak :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése