Fel mentünk az 5 emeltre este mert elvben ma látható a sarki fény ezért szerencsét próbáltunk hát hogy ha látjuk. De sajnos a másik ház oldala pont kitakarta. De se baj mert én így élveztem imádok éjjel mászkálni szeretem az éjszakai életet. Szeretem mikor lenyugszik a város szeretem hallgatni a Duna zúgását a hajóknak teher hajónak a sípoló hangját szeretem hallani mikor a vonat el húz s olykor az is fel sípol.Szeretem a ház tetőket nézni a csillagos ég alatt s szeretem a kéményeket is minden más éjjel este csendes. Csak a szél mozgatja a leveleket s hallatszodik be az el csendesedet szobába ahogyan a levelek a falakon táncolni kezdenek. Tök jó lehet azért macskának lenni aki éjjel fel mászkál a ház tetőkre s ott rosszalkodóik. De még jobb lehet madárnak lenni aki a felhők felett száll és bárhová el juthat nincsenek távolságok mert repül. Repülni meg biztosan jó dolog sosem repültem még de egyszer úgy lennék madár. Éjszakáról az jut eszembe mikor kicsi voltam s utaztunk haza Munkácsra. Kocsival mentünk és egész éjjel utaztunk. Emlékszem h teljesen fel voltam pörögve féltem is egyben s élveztem is az utat. De teljesen le nyűgözött az éjszaka varázsa a fények kivilágított utak. Csillagok a hold oda voltam meg vissza főleg mikor oda értünk egy erdő mellé s a mellet haladtatunk szépen s a fákon át világított a hold fénye. Meg mikor egyszer mentünk bátorság próbára a temetőbe éjjel. Na az vicces volt teli hold volt és Gyenesdiáson vagy hol nyaraltunk s uncsi nő véremékkel mentünk. Hát majdnem betojtunk de jó élmény volt :) Szeretek itt lakni s az egész házat minden egyes részét szeretem. Nos most meg úgy gondolom el vonulok aludni mert már Tollas bálba várnak :)

Mozgalmas Péntek

Reggel 6:30 ütött az óra fel pattantam az ágyamból és kissé kómásan mentem ki a fürdő szobába. Anyu éppen a tételeit rendezgette a macskák még aludtam mily meg lepő ily korai órában. A reggeli kávé helyett kivételesen nyomtatót szereltem s össze raktam nagy gépet is. Szóval büszke vagyok magamra mert eddig szentel meg voltam győződve róla hogy én max elrontani tudom a gépeket de kivételesen erre rá cáfoltam. Olyan csoda szépen süt kint a nap nagyon szép idő van én meg fel vagyok töltődve energiával szóval most pörgök :) Pedig még nincs is benne sok koffein de ami késik nem múlik gyanítom hogy az előbb meg ivott 2 kávé után lesz ma még egy 3 is mert ha nem akkor nem fogok bírni a napot. Éppen Ameliet nézek már nagyon rég láttam egyedül vagyok a lakásban. Szeretek néha egyedül lenni itthon ilyenkor minden más csendes s nyugodt el merülhetek a kis világomban . No meg feltehetem magamnak a szokásos ostoba kérdéseimet is :D Csak hogy legyen mivel szórakoztatnom magam :D Néha úgy érzem hogy nem tudok megfelelni senkinek sem hogy semmi sem jó amit csinálok hogy mindig mindenki csak a hibáimat veszi észre és azt nem hogy én igyekszem de mivel rólam beszélünk aki nem tökéletes nő mert nem mindig vagyok kiöltözve vagy nem mindig vagyok a toppon de még is toppon vagyok és összegezve szeretem magam. Ami hosszas éveim kemény munkája ám azt még sem szeretem magamban hogy nem tudom az érzelmeimet ki mutatni mert ez egy védekezési mechanizmus nálam. Persze ettől függetlenül vannak érzéseim de gyakran el nyomom őket magamban. Ezért lehet hogy egy két embert meg bántok de akik igazán ismer az tudja mi zajlik le bennem éppen. Durván hogy igen csak mély érzésű lányka vagyok. Bár remekül eladom magam Jég király nőnek. Amúgy meg talán mostanság ki mutatom amit érzek gondolok nem is tudom. De az tény hogy rengeteg minden meg változott az életemben. Van sok jó dolog is s vannak rosszak is ( nem azok nincsenek ) tudomást sem kel venni róla mert nem karom bevonzani az életembe őket. Mert elegem van belőlük. Nos talán összegezve jól érzem magam a és boldog vagyok :) Mindennek ellenére csak kicsit kaotikus vagyok és sok sok minden jár a fejemben szavakba sem tudom önteni a legtöbb érzésemet. Az élet egy olyan előadás próbája melyet sosem tartanak meg. Ez egy remek záró gondolat mára :)

Óriási sóhaj hallatszóik s a háttérben halk madár csicsergés. A cica a foteljában alszik a Széll beköszön az ablakon. Én még is úgy Üllők itt a gép előtt hogy még mindig bennem van a a vizsga stressz. Olykor belém hasít valami félelem féle is meg is tudom fogalmazni hogy mitöl van ez a félelem . Az élt egy nagy Hullám vasút sok állomása van és olykor igen csak mélyre tudja az embert vinni. Egész életünk során döntéseket hozunk és folyamatosan meg változunk. Meg újulunk kinyílnak a világ kapui előttünk. Ugyan azaz ember vagy de még is valaki más az életedet nem csak nézed hanem éled érzed hogy élsz peregnek az események tele vagy új érzésekkel s már nem az a kislány vagy aki pár éve vagy akár pár hónapja voltál. Egészen más valaki vagy aki most nagyon is jól érzi magát a bőrében s igen tetszik ez az új érzés. Végre élsz és végre tudod hogy kivagy s mit akarsz az élettől nem csak bele csöppensz az eseményekben te magad alakítod olyannak amilyenek. Olykor fejjel mész a falnak s meg gondolatlan vagy de az is te vagy olykor sírunk s kiborulunk de ez az élet rendje. Felül kell kerekedni a negatív dolgomon el kell hagyni azt ami rossz s arra kell koncentrálni hogy jó dolgok következnek be az életünkbe nem hagyhatjuk hogy a szomorúság és a bánat a minden napjainkat be mocskolják. S ami leg fontosabb kikel lépni az álomszerű mese Világból. Jó ezt pont én írom aki örök álmodozó és ennek ellenére az is marad. De ugyan akkor meg tudom hogy két lábbal a földön állok. Sok sok mindennel szembesültem sok mindenen túl vagyok túl léptem . Talán azért sem írtam blogot mostanság mert végiig kellet gondolnom sok mindent. És mert nem jöttek a szavak mert nem találtam ön magam nem tudtam hová tenni az életem sok részét. De már tudom s most már jól érzem magam csak mindig vannak ilyen időszakok az ember életében aztán jön egy nagy lökés ami rá döbbent a dolgok igazi lényegére. S újra helyre áll a rend a az ember lelkében. S ráébredsz az Illúzió valósággá vált s ettől nagyon jól érzed magad a bőrödbe. Főleg hogy tudod h tettél azért hogy az életed sínre kerüljön...

Azt sem tudom hol kezdjek neki az írásnak hiszen elég régóta nem írtam. Valahogy mostanság elakadtak a betűk szavak. Talán mert túl sok minden történt mostanság.

Egyre jobban azt érzem hogy kezd ki csúszni az életemből egy nagyon fontos dolog. És az a biztonság ami eddig meg volt most kezd eltűnni és kezdek félni mert nem tudom mi lesz így velünk a családommal . Egyébként most ezt sokan nem érthetik a miről írok mert senkinek nem fejtettem ki de akit érdekel meg aki fontos az úgy is meg tudja. Csak annyit tudok publikálni talán hogy elég nagy gáz van és nem tudom mi hogyan fog alakulni. De ugyan akkor meg igyekszem pozitív lenni és meg keresni a megfelelő meg oldást . Igyekszem hinni valamibe kapaszkodni remélem hogy erre is lesz megoldás mert ha nem én nem tudom mit fogok csinálni komolyan. Szóval most kicsit feszültebb s idegesebb vagyok s talán olykor meg gondolátlan is mert egyszerűen keresem megoldást hogyan tudok segíteni a családomnak. De kezdem azt érezni hogy ebbe bele roppanunk. Nem tudom de azért fő a pozitív hozzá állás mert nem szabad hagyni hogy a gondok le győzzenek . Azt gondolom h talán még ha most nem is érzem ezt de ha össze szedem magam kicsit akkor újra erős leszek. És támaszt nyújthatok másoknak s segíthetek én is. Csak most nagyon elfáradtam s fel kel dolgoznom nekem is pár dolgot . Azt is hogy most kell felfogjam ez már nem "barátság " ez már nem is lesz az. Mert én köszönöm de ebből nem kérek többet így . Szóval én többet nem fogok írni neked keresni téged igen én itt és most pontot tettem ennek a " barátságnak " a végére. Erre a gyerekes játszadozásra és a sok minden másra sem vagyok vevő. Nincs időm azt hittem felnőtt emberek módjára meg tudjuk beszélni a dolgokat de tévedtem. Ha játszani akarod a dacos kislányt tedd azt de én már nem leszek itt neked. Sőt másoknak sem mert be zárult a jótékonysági irodám már nem hagyom h át gázoljanak rajtam mert betelt a pohár. S igen jobban érzem így magam. Meg hát én eddig mindenkinek itt voltam . De mikor nekem kellet valaki akkor kb nagyon kevés ember kivételével mindenki azt mondta hogy bocs nem érek rád. Hát ezekre az emberekre én sem érek rá.

Más: Haza felé ma azon beszélgettünk a lányokkal hogy az emberek többsége a szívére vagy az eszére hallgat? Én úgy vagyok vele hogy általában 3 nézzük egy mást az eszem ,a szívem, és én. Majd ez a három dolog veszekszik bennem hatalmas viták érzelmi hullámok . Majd dönt a szívem. Mert én ilyen ember vagyok szívemre hallgatok még ha olykor rosszul is sülnek el a dolgok de hallgatok rá mert tudom h őszinte s tiszta. De ugyan akkor bennem van az is amit az eszem mond. Mert még is csak ott motoszkál bennem. De mindig el nyomja a szívem hangos dobbanása így csak azt hallom meg. Aztán ott vagyok én is mert magamra is hallgatok. Összegezve bonyolult vagyok s sokat dillemázok mindig de a szívem dönt. S ez így van rendjén még akkor is ha olykor fáj s eltörik. Most viszont megyek a jó öreg Tollas bálba : )