A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2011. április 8., péntek
Elég rég nem írtam már blogot. Nos hát megint csak sok minden történt velem igen sok emlék jött elő belőlem. Végre itt a tavasz nagyon jó kedvem van sok minden jár a fejemben. Sok sok érzés sok emlék. Igazándiból van bennem félelem is rendesen s nagyon örülök hogy új barátokra tettem szert. Azaz nem újak mert mindig is itt voltak s nagyon örülök hogy így egymásra találtam velük. Meg másnak is de arról nem írok. Imádok itt lakni rügyezik a vadszőlőnk és jönnek ki a leveleink megint ki virágzik az udvarunk. Most végtelen együttest hallgatok a Koffein c. számukat és még mindig azt gondolom hogy ez a dal engem remekül összegez. Nagyon szeretem s most már tudom hogy mit akarok. Nagyon furcsa nem sokára vége a sulinak kirobban a szünet. Jönnek a nagy vizsgák én meg olykor úgy érzem minden kezd össze dőlni mint egy nagy kártya vár. Hét nem tudom tegnap eléggé ki akadtam eme nagy világra. Úgy éreztem feladom az életemet. Aztán rá jöttem hogy nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Inkább csendben küzdök tovább. S nem adom fel s igyekszem úgy alakítani az életemet hogy az jó is legyen. Nem okára itt az év záró gálánk nagyon várom már mert izgalmas évadot zárunk le a színházzal. Imádom őket. S rengeteget fejlődtem amióta ide járok. Most viszont megyek vissza írni szak dogámat hogy elkészüljek vele.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése