Imádom az ilyen estéket el uralkodik rajtam a csend. Halk zene szól ami magával ragadó a zongora lágy dallamai az alkonyat sejtelmes misztikuma. És a gondolataim áradatai hogy mi jut eszembe erről a dalról? Talán az el múlás a magány a remény a halál a szerelem a szenvedély a szeszély és a boldogság meg annak a varázsa. Olaszország a nyár s annak édes emlékei Amellie Csodálatos élete ez az a film amit imádok és a kedvencem a szó leg szorosabb értelmébe nagyon szeretem:)

Megint el telt egy hét és nagyon gyorsan telnek a hetek évek is szívesen meg állítanám az idő féktelen kerekét s kérném csak egy percre álljunk meg had nézzek körbe s ragadhassam meg azt az egy percet az életemből. És hadd élvezhessem ki azt az egy percet ami akkor volt van lesz élj a mának és a pillanatnak. Mert rövid az életed ahhoz h meg enged magadnak azt hogy majd holnap meg tedd mert ma van s holnap mi lesz nem tudhatod. Légy ősszínte és mond meg mit akarsz. Mert ezt én így tovább nem bírom. Gyűlölőm a halált oly kegyetlen oly alattomos sunyi gonosz. Vagy talán valami új kezdete. Azoknak jobb akik el mentek mert egy szebb világban élhet tovább a lelkük. Ma este mentünk misére annyira jó volt el öntött a nyugalom béke szeretett magány szomorúság. Egyszerűen elegem van nagyon elegem van nem tudom mit tegyek vannak dolgok amik nem rajtam múlnak és ez szar. Elegem van jelenleg nem tudom úgy érzem össze csapnak a hullámok a fejem fölött és sodródok azzal a bizonyos árral. De persze pozitív maradok mert az élet szép és jó akkor is ha pofán csap néha a lengő ajtó.