A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2011. január 26., szerda
Ez a kép nagyon meg fogott nagyon tetszik olyan varázslatos meg van a hangulata. Engem mutat részben ezt a képet Victoria Frances készítette nagyon szépek a képei igazán közel állnak hozzám. De sok képéből ez fogott meg most nagyon. Sok minden zajlik bennem sok minden történt s nem tudom mi lesz s hogyan az életem hogy fog alakulni. Kezd elegem lenni abból h egyedül vagyok.Kezdek kicsit rossz hangulatba lenni néha olyan nehéz az élet de igyekszem pozitív lenni.Utazni szeretnék messze-messze-mesze nem akarok ebbe a világba létezni nem szeretem a zord valóságot sem . Olykor meg élni sem szeretek aztán bele gondolok hogy van aki meg élni szeretett volna s már nem él. Össze szorul a szívem ha bele gondolok milyen fiatal szép kedves okos Angyal ment el. Igaz nem ismertem személyesen de akkor is meg rázott a dolog. A halál olykor kegyetlen s zord.De reményeink szerint egy szebb világban fogunk élni tovább. Anyukám ma elmesélte hogy az ük-ük-ük nagymamám Olasz volt :) Ez tök jó érzés elképzeltem az 1200-1300-as években élt hát a fantáziámnak sem kellet sok . Biztosan a tenger parton lakot egy kis szigeten fa házikóban élt csoda szép hosszú haja volt . Kagylókat gyűjtött halászott a háza meleg volt volt egy kandalló a nap hosszat üldögélt előtte. Kötögetett szőtt és hálót készített a halászathoz. Olykor hétvégente be járt a helyi piacra és ott el adta az általa készített hálókat ékszereket. Dézsában fürdött illatos olajokkal és rózsa vízzel tisztította magát. Kagylókkal tengeri csillagokkal díszítette a lakását. Az ágya nagy volt s pihe puha ruháit maga varrta. Gyógy növényeket gyűjtött a szigeten s azokat is el adta . Egyik éjjel egy hajó törött érkezett a szigetre egy igen jó képű helyes fiatal férfi ruházata szakadt volt s kopott meg tépázta az éjszakai vihar a tengeren . A lány meg fogta a férfit be vitte a házba rá fektette az ágyra. Volt egy seb a férfi mellkasán alig élt. már gyóggy növényekkel ápolta a férfit. Aki szépen lassan kezdet fel épülni. Egyik éjjel amikor a kötését cserélte a lány a férfi hirtelen meg fogta a kezét. Meg kérdezte kicsoda s mit akar tőle s hogy hol van. Ki derült hogy a férfi katona s nagyon messze van az otthona. Míg lábadozott a lány ápolta aztán egyszer csak egy másba szeretek s össze házasodtak . Nos hirtelen ilyen kis regényt kerekítettem a történethez. Hát szerintem nem így volt de jó dolog álmodozni :) Sok-sok érzés kavarog most bennem félelem kétely. S remény is hinnem kell mert ez az egy dolog van ami jelenleg segíthet semmi más s senki más. Szóval remélem a dolgok rendbe jönnek s minden rendben lesz.Márciusban lesz újra fellépésünk várom már hiszen végre azt csinálom amit imádok szível-lélekkel. S nagyon szeretem oda vagyok érte :) Ez az én világom a színház a mesevilág a zene az éneklés. Tegnap azt mondta a fogadott nő vérem ( Kata ) hogy Operetteket kellene énekelnem mert kb be melegítés nélkül el nyomtam a Szép város Kolozsvárt s le esett az álla. Nos hát igen vannak rejtett tartalékaim amit senkinek sem mutattam meg soha sem de talán egyszer lesz rá mód s minden rendben lesz. Nos hát nem is tudom mit írjak mert csak így pötyögök cikáznak a gondolatok a fejembe. Hirtelen nem tudom mihez kezdjek majd mit csináljak olykor egy hangúak unalmasak a napjaim olykor meg peregnek az események. De igyekszem le kötni a gondolataimat meg magamat is. Újra el kezdtem has táncolni s nagyon jól érzem magam a bőrömben. Bár tény is való h olykor lennék más bőrébe is egy kicsit . Na de most megyek mert vár a tollas bál lassan.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Csodálom ezt az álmodozó lelked =)
Csabi
Az ember legalább az álmaiba higgyen : ) Köszönöm h írtál :)
Megjegyzés küldése