A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2010. november 10., szerda
Nem fogok többet a félelmeim árnyékában élni ki lépek a saját korlátaimból. Nagyon sok mindent rontottam el a félelmeim miatt mert nem voltam elég bátor féltem hogy mi lesz ha mi lenne semmi végre jól fogom csinálni azt amit akarok. Végre meg szerezem amit akarok. S végre én én leszek volt egy ilyen időszakom mikor bátor voltam de aztán valami vissza vitt a korlátaim közé na ezt nem engedem többet el akarok érni nagyon sok mindent az életemben. Rengeteg tervem van és célom s el is fogom érni úgy döntöttem meg teszem ami éppen a fejemben fog járni meg ragadóm a lehetőségeimet amit kapok az élettől s BÁTOR leszek mert annak kell lennem. Mert elegem van abból hogy nyuszi vagyok hogy nem merem mert mi lesz ha. Semmi és ha még is meg bánom akkor meg bánom de nem lesz benem több kétely ennyi. És többet nem megyek vissza a tornyomba mert köszi remekül vagyok úgy hogy meg nyíltam még ha sok minden meg is válózott nem fogok be zárkózni mert nincs több időm újra ki jönni be menni és stb szóval most jól érzem magam így s pont. A többi is rendbe jön csak kicsit el áratam sokat tanultam most de félek még is kevés lesz. Na majd holnap ki derül : )
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ügyes leszel, mert megtetted amit meg akartál tenni ezért...
Ahogy mondtad, "bevonzottad" a jó dolgokat :)
szia. olvasom, és szeretem a blogodat, de a háttér megnehezíti az olvasást :D borzasztóan vibrál tőle a szemem, ha érted a célzást:P
puszi, Anna
Megjegyzés küldése