2010. november 28., vasárnap

Mélypont

Valóbban elég rég éreztem magam ennyire a béka segge alatt-2000 fokkal. Minden össze jött de tényleg úgy ahogy rég nem megint kezdek ki borulni s nem tudom ki utat sem látok. Azt gondolom hogy kezdek el sűlyedni a saját lelkem el titkolt bugyraiban. Az az most jönnek ki a nem hullajtok könnyek. El elejtett szavak tettek és félelmek .De nagyon remélem hogy ez maximum Szerdáig el fog múlni mert borzasztóan ki vagyok most borulva s nem tudok mit tenni szinten mindenen sírva fakadok bár ha jönnének a könnyeim és borzasztóan elegem van. Úgy érzem lelkileg fáradtam el s fel borult a lelki harmóniám is. Sok sok minden jött most össze s baromira elegem van. Szükségem lenne egy baráti beszélgetésre is mernem tudom mit higgyek mit tegyek jelenleg. És jó lenne egy olyan ember véleménye is aki reális a dolgokkal szemben. És persze akinek most kivételesen van ideje rám. Többet úgy sem leszek ilyen állapotba h megint ennyire ki legyek. Mert vissza keményítem a szívem jég szív lesz kő szív mint amit láttam az Adriai tengerben nyáron aj éltem legszebb nyara volt. Elegem van most saját magamból is és mindebből ami velem történik. Most vala hogy nem frankók a dolgok sőt kifejezetten szar minden.

1 megjegyzés:

Lun írta...

"Időről időre megéri behúnyni a szemedet, és azt mondani magadnak a stétben: ÉN VAGYOK A VARÁZSLÓ, ÉS AMIKOR KINYITOM A SZEMEMET, LÁTNI FOGOM A VILÁGOT, AMELYET ÉN TEREMTETTEM, ÉS AMELYÉRT CSAK ÉN VAGYOK A FELELŐS...

Aztán lassan, akár a színpadi függönnyel teszik, vond fel szemhéjadat.

És tudd, hogy ez a te világod, s pont olyan, amilyenné tetted."
(Richard Bach - A Messiás kézikönyve)