Mert mostanában nagyon hiányzik a nagy papám. Sokat gondolok rájuk ilyenkor meg főleg amikor közeledik Minden szentek ünnepe is. Számomra nagyon gyorsan telik az idő s nagyon rossz hogy nem tudtam vele beszélgetni úgy ahogyan most szeretnék. Nem csak én beszéljek hozzájuk de ők is hozzám. Bár én tudom hogy ők adják nekünk a jeleket s hogy segítenek nekünk vigyázzanak ránk. Én tudom hogy most lehet hülyeséget írok de az is bánt hogy nem tudunk ki menni hozzájuk mert Munkács messze van s nagyon hiányzik. Bár lehet hogy csak az emlékek melyek ott vannak a ház szaga maga a megjelenése de azt is tudom hogy már ott semmi sem ugyan az ami volt. Utolsó emlék képem az hogy a nagypapám ott ült a fotelban s beszélhetett velünk. Néha félek a haláltól félek mert nem tudom mi vár ránk. Azt mondják egy szebb jobb Világ Isten országa. Én hiszek Istenben de félek hiszen ismeretlen így nem tudom mi vár rám. Tudom hogy a lélek halhatatlan s abban is hiszek hogy mindenki újjá születik vala milyen formában. Amikor kicsi voltam órákig nézegettem a felhőket vala hogy azt gondoltam hogy mögötte a hatalmas kék ség a Menny ország amikor olyan felhőt láttam amin Keresztül világított a nap s egy kaput formált meg meg voltam győződve róla h az a kapuja. S arról is hogy a felhőkön ülnek fekszenek a szenteink akik már nem élnek s onnan néznek le ránk. S gyakran azt is gontolam h a felhők formálásával űzzenek nekünk. El képzeltem az Angyalok táncát az éjszakában akik apró kis csillagként vannak meg jelenítve. A sereteimet meg boldognak szépnek gondtalanok képzelem el. Szóval még sincs mitől félni mert együtt lehetünk azokkal akiket nagyon szeretünk örökön öröké. S egyszer újra látjuk őket. Nekünk nehéz de ők boldogok s meg érdemlik azt hogy boldogok legyenek mert mindenki meg szenvedi a maga keresztjét az élet útja során. Tudom hogy testileg nem látom már őket de a lelkük halhatatlan ezt is tudom.