A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2010. szeptember 19., vasárnap
Ez egy elvarázsolt Vasárnap imádom az ilyen időt ami kicsit borongós felhős az ég s olykor olykor azért az egybe függő felhő takaró alól ki kivillan az ég kék színe mely csoda szép kék színű. S olykor-olykor észre lehet venni a nap sugarait is melyek meg csillannak azokon a bizonyos kéményeken melyeket én imádok innen az ablakomból tökéletesen lehet őket látni a kéményre gyakran rá - rá telepedik egy- egy madárka mely meg pihen azután pedig folytatja az útját . Messze még a cél s imádom ezt a csoda szép vad szőlőt is mely be futotta a házunk falát. Ma sokat nosztalgiáztam is mivel meg találtam egy 2003-mas naplómat mit ne írjak érdekes érzéseket ébresztet bennem. De az is érzékelhető hogy mennyire meg változtam az el múlt években s mennyire más lettem szerintem ennek a fő oka az hogy felnőttem s egy teljesen más lány lett belőlem s ezt egyre jobban érzékelem magamon is hogy pozitív irányba alakultam át. Azért is vagyok nosztalgikus hangulatban mert Amele csodálatos élete című filmnek hallgatom a zenéjét a zongorás a kedvencem imádom magát az egész filmet. Mindig egy különös érzés fog el amikor meg nézem. De főleg akkor mikor a zenét hallgatom s szabadjára engedhetem a fantáziámat is. Ez a film nekem mindig régi emlékeket kelt mert eszembe jut Munkács is a régi öreg ház ami kint van üres s kopár gyakran el képzelem azt hogy hogyan is szólalna meg benne egy zongora az egyik szobában csak a halk zongora hang hallatszód na ki belőle. S közben a ház ellőt gyerekek bicikliznének. Újra meg telne élettel a ház. Halhatatlan szelleme. Egy egy egy másik számról meg Trieszt jut eszembe a vidám emberek szaladgálás a halk harmonika szó az ablakból a nagy séták a tenger partnál az éjszakai beszélgetések s az egész álom nyaralás emlékei. Egy újabb dalról meg Prága ó városa kis utcák a varázslatos helyek. Amikor el kezdtem ezt a bejegyzést még délután volt mostanra le szállt az este de ugyan olyan el varázsolt hangulatban vagyok . Találtam egy kis noteszt már elég régóta meg van a lapjai üresek úgy gondoltam ezeket az üres lapokat meg fogom tölteni a gondolataimmal érzéseimmel s a kedvenc filmeimbből való idézetekkel. El is kezdtem s nagyon tetszik tényleg tök jó érzés. Régóta akartam ilyet csinálni de mindig ki esett az időmből hát most igen is bele fogom sűríteni. Most is halk zongora szólamok csengenek a fülemben s hallatszóik a hangfalamból tetszik szép ebben a percben most minden olyan tökéletes. A lelkem szárnyal s végre jól érzem magam úgy érzem én én vagyok s most el nem cserélném ezt a sok érzést ami benem zajlik le. Mert nosztalgikusak de ugyan akkor benne vannak a jelenből is a nagyon jó érzések is. Sőt talán van benne egy pici félelem is de nem tudom mitől bár az ember mindig fél mi vár rá. Szeretem amikor el csendesedik minden s csak a halk zene szól a cicám is el bújt a foteljába mély álomba szenderülve hortyog itt nem messze tőlem nyugodtan s békésen. Olyan kis tündér . Lassan én is megyek el szenderedni az ágyikómban.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése