2010. szeptember 19., vasárnap

Ez egy elvarázsolt Vasárnap imádom az ilyen időt ami kicsit borongós felhős az ég s olykor olykor azért az egybe függő felhő takaró alól ki kivillan az ég kék színe mely csoda szép kék színű. S olykor-olykor észre lehet venni a nap sugarait is melyek meg csillannak azokon a bizonyos kéményeken melyeket én imádok innen az ablakomból tökéletesen lehet őket látni a kéményre gyakran rá - rá telepedik egy- egy madárka mely meg pihen azután pedig folytatja az útját . Messze még a cél s imádom ezt a csoda szép vad szőlőt is mely be futotta a házunk falát. Ma sokat nosztalgiáztam is mivel meg találtam egy 2003-mas naplómat mit ne írjak érdekes érzéseket ébresztet bennem. De az is érzékelhető hogy mennyire meg változtam az el múlt években s mennyire más lettem szerintem ennek a fő oka az hogy felnőttem s egy teljesen más lány lett belőlem s ezt egyre jobban érzékelem magamon is hogy pozitív irányba alakultam át. Azért is vagyok nosztalgikus hangulatban mert Amele csodálatos élete című filmnek hallgatom a zenéjét a zongorás a kedvencem imádom magát az egész filmet. Mindig egy különös érzés fog el amikor meg nézem. De főleg akkor mikor a zenét hallgatom s szabadjára engedhetem a fantáziámat is. Ez a film nekem mindig régi emlékeket kelt mert eszembe jut Munkács is a régi öreg ház ami kint van üres s kopár gyakran el képzelem azt hogy hogyan is szólalna meg benne egy zongora az egyik szobában csak a halk zongora hang hallatszód na ki belőle. S közben a ház ellőt gyerekek bicikliznének. Újra meg telne élettel a ház. Halhatatlan szelleme. Egy egy egy másik számról meg Trieszt jut eszembe a vidám emberek szaladgálás a halk harmonika szó az ablakból a nagy séták a tenger partnál az éjszakai beszélgetések s az egész álom nyaralás emlékei. Egy újabb dalról meg Prága ó városa kis utcák a varázslatos helyek. Amikor el kezdtem ezt a bejegyzést még délután volt mostanra le szállt az este de ugyan olyan el varázsolt hangulatban vagyok . Találtam egy kis noteszt már elég régóta meg van a lapjai üresek úgy gondoltam ezeket az üres lapokat meg fogom tölteni a gondolataimmal érzéseimmel s a kedvenc filmeimbből való idézetekkel. El is kezdtem s nagyon tetszik tényleg tök jó érzés. Régóta akartam ilyet csinálni de mindig ki esett az időmből hát most igen is bele fogom sűríteni. Most is halk zongora szólamok csengenek a fülemben s hallatszóik a hangfalamból tetszik szép ebben a percben most minden olyan tökéletes. A lelkem szárnyal s végre jól érzem magam úgy érzem én én vagyok s most el nem cserélném ezt a sok érzést ami benem zajlik le. Mert nosztalgikusak de ugyan akkor benne vannak a jelenből is a nagyon jó érzések is. Sőt talán van benne egy pici félelem is de nem tudom mitől bár az ember mindig fél mi vár rá. Szeretem amikor el csendesedik minden s csak a halk zene szól a cicám is el bújt a foteljába mély álomba szenderülve hortyog itt nem messze tőlem nyugodtan s békésen. Olyan kis tündér . Lassan én is megyek el szenderedni az ágyikómban.

Nincsenek megjegyzések: