Úrrá lett rajtam a szomorúság s a hiány érzése. Szomorú vagyok mert hirtelen sok minden történt velem. Ezeket a dolgokat fel kell dolgoznom úgy érzem hogy újra kell építenem az életem egyes részeit. S baromira furcsa elengedni azokat a dolgokat amik már a múlté s nem tudom hogy sikerülne be jutni Szeptemberbe abba a bizonyos iskolába. Fogalmam sincs róla hogy mennyi erő is lakozik bennem s menyire fogom meg állni a helyem. Amikor tavaly felvételeztem nem tudom mi volt velem két Angyal vigyázott rám s erőt adott nekem remélem most is kapok erőt. Másik dologról annyit írnék hogy ezt a lépést 5 évvel ez előtt kellet volna meg tennem sok mindent meg spóroltam volna magamnak. Főleg lelki téren. De egyáltalán nem bánom hogy ilyen durván szembesültem az igazsággal. Csak az egyik dolgot nagyon nem tarom igazságosnak . A másikat meg csak azért nem mert miért nem kaphatom meg azt amit más igen én miért nem lehetek soha sem boldog? Akár hogy is reménykedek ezek csak üres álmok s soha nem lesz valóság. S elegem van nagyon s nem vagyok görcsös csak kicsit mérges. Mert miért ha nem? Na igen ez egy remek kérdés. S mi jogon vonja bárki is kérdőre hogy nekem mennyire is fontos a színház? S egyáltalán ne akarja már senki se be osztani az én időmet. egyébként meg más téren nem félek attól hogy egyedül maradok én úgy érzem nem ez a sorsom hogy egyedül legyek . Ugyan akkor meg félek hogy esetleg nem veszem észre azokat bizonyos jeleket amiket küldenek felém. De jeleket nem csak egy embernek kell küldenie ez két oldalú dolog.S attól is félek hogy talán még is örökre egyedül leszek. Egyszer azt mondtam hogy apáca leszek mert Istenben nem csalódhatok de ez nagyon messze van hol vagyok még a 30 évtől.
A tegnap esete nagyon jó volt sokat beszélgetünk lelkiztünk s klassz volt úgy ahogy volt. El mentünk a közeli erdőbe meg sétáltatni Pajkost s volt egy nagyon meredek rész na jó hogy vissza felé el taknyoltam mert nem megfelelő cipő volt rajtam ilyen kis topánkában voltam. Jó hogy nem magassarkú szandálomban:D Akkor már rögtön az elején el estem volna de szerencsére a térdemen kívül mást nem ütöttem meg bár az most fáj. Furcsa mert tök hirtenel tört rám ez a melankólia remélem hamar át megy rajtam . Szombaton megyek Edda koncertre remélem hogy jó lesz. Bár elégé vegyes érzésekkel megyek mint minden hová Jóbban valahogy kedvetlen vagyok de kiakarom még használni a nyaramat ami még meg maradt belőle. Bárcsak ó bárcsak valóra válna.... Na mind1 úgy sem értitek miről írok ....